Hittudományi Folyóirat 12. (1901)
Dr. Vargha Dezső: A kereszténység jogi helyzete a római birodalomban
576 DR. VARGHA DEZSŐ. nek rendelkezésére állottak a régi iratokban igen gazdag caesareai és jeruzsálemi könyvtárak. Sulpitius Severus nemcsak Sallustius és Tacitus irályát tudta ellesni, hanem eredeti források után dolgozott és történet-kritikai érték- kel birt. Ily alapos és egybehangzó értesítések után igen való- színű. hogy Nero csakugyan adott ki edictumot. Mily peres eljárást alkalmazott Nero a keresztények ellen, arra ada- tunk nincs, a későbbi adatokból és eljárásból azonban követ- keztethetünk rá. Nerő után egy darabig az egyháznak békéje volt. Vespasianus és Titus alatt nincsenek adataink vértanúsá- gokról, bár Titus Jeruzsálem ostroma alkalmával elhatá- rozta a keresztények kiirtását.1 De a keresztények jogi hely- zete mitsem változott, törvényen kívüliségük nem módo- suit. Nero rendeletéinek resciossiójánál csak ezt az egy nerói institúciót tartották meg.2 Az utolsó Flavius meg is suhogtatta fölöttük pallósát. Domitian trónraléptekor mint hitbuzgó fejedelem mutatta be magát; a nemzeti vallást mint a politikai egység ragasz- tékát tekintette,3 az istenek cultusát, templomait gazdagon ellátta.4 Később azonban őrült építkezései pénzzavarba sodor- ták és azért a keresztényeket és a zsidókat a didrachma adóval sújtotta. Uralmát féltve, mint minden zsarnok, a szellemi, születési és vagyoni aristocratia ellen tört. Unoka- öcscsét, Flavius Clemens consult és annak nejét, Flavia Domitillát, Acilius Glabrio consult, akik keresztények vol- tak, kivégeztette. Az ok politikai féltékenység volt, jogi ürügyül a nemzeti vallástól való elszakadás — arfíorl/g 1 Sulp. Sev. Chron. II. 30. 6. Evertendum templum ceusebat, quo plenius Judaeorum et Christianorum religio solleretur-------------h as religiones, licet contra sias sibi, idem tamen rectoribus profectas, Christianos ex Judaeis exstitisse : kadice sublata stirpem facile peri- turam. 2 Permamit erasis omnibus, hoc solum institutum neronianum. Tertull. Ad nat. I. 1. 3 Quintilian. Instit. Orat. Prooem. IV. Martialis. VI. 2., 4., 7. 4 Plutarch. Public. 15.
