Hittudományi Folyóirat 12. (1901)
Dr. Vargha Dezső: A kereszténység jogi helyzete a római birodalomban
A KERESZTÉNYSÉG JOGI HELYZETE A RÓMAI BIRODALOMBAN. 559 Limen sali! sta berber! Semunis alternei advocapit eunctas! Enos, Marmar, iuvato ! Triumpe ! melynek szövegét azonban már 400 évvel Cicero előtt sem értették meg.1 Jupiter szobrát a Capitoliumon épúgy kenték pantomimicus mozdulatokkal, mint századok előtt. Juno és Minerva templomi szolgálói épúgy mozgatták kezüket most is, mintha az istennőknek haját fésülnék, végül pedig tükröt tartottak eléjük. Számosán vettek részt a rítusokban, az áldozatok vére patakokban folyt; azok abbanbagyása közbotrányt okozott. Ez indítja Pliniust is arra, bogy a keresztények terjedéséről Trajánnak jelentést tegyen.1 2 Az imádkozok a templomszolgával egészen az istenkép füléhöz vezettették magukat, hogy jobban meghallgattas- sanak; ba valamit titokban akartak tartani, azt susogva mondták; fogadalmaikat viasztáblára vésve, az istenkép lábaihoz kötötték, hogy kérésükről meg ne feledkezzék.3 A legsötétebb babona és a legvastagabb bálványimádás ölelkeztek. Már Cicero is tanúsítja, hogy a régi istenekben való hit, minden kinövéseivel, mindig szivósabb, vadabb, türelmetlenebb lett, mint volt annak előtte.4 Igaz, hogy a bölcselőket vallásellenes támadásaikért a hatóság nem üldözte; de a pogányság dogmai tartalommal nem is birt. Varró és Scaevola háromféle vallást külön- böztettek meg: a költőkét, bölcselőkét és az államét. A kői- tőké a mythosokban és a színházi előadásokban nyilvánult, és senki sem követelte, hogy e mythosokat valóknak tart- sák. A bölcselők allegóriák, elvonások által alkottak maguk- nak vallási nézeteket; az állam azonban megkövetelte, 1 Friedlender-Bozóky. Valláserkölcsi viszonyok a római császár- ság fénykorában Nagy-Várad, 1894. p. 92. Grisar. Geschichte Eom’s und der Päpste im Mittelalter. Freiburg, 1898. p. 20. s Plin. ad Traj. 96. 3 Juvenalis X. 55.; Seneca Epp. 41. 1. 4 Cicero. De nat. deorum 2. 2.
