Hittudományi Folyóirat 12. (1901)

Dr. Vargha Dezső: A kereszténység jogi helyzete a római birodalomban

560

DE. VARGHA DEZSŐ.

hogy a rítusokban polgárai részt vegyenek. »Ha az állam azt követeli, hogy Jupiternek áldozzam, akkor áldozom neki, bár nem hiszek benne; mert mint bölcselő tudom, hogy Jupiter nem más, mint a világrend törvényeinek kifejezője.« így gondolkozott a vallástalan római.1 így tehát a gondolkodás szabadsága mellett, a rítusokban való rósz- vétel kényszere állott fönn. »Mivel maguk a bölcselők is. ha okosak akarnak lenni, bevallják, hogy a fensőbb dolgok- ból semmit sem tudnak: azért a speculativ kétkedés és a szokások iránt való practicus engedelmességben áll a bői- csessóg,« mondja Caecilius.1 2

A római rítusokat később azoknak is meg kellett tar- taniok, akik nem voltak római vallásúak. »Imperatores prae- ceperunt eos, qui Romanam religionem non colunt, debere Romanas ceremonias recognoscere,« mondá a proconsul szent Cypriannak.3 Más szóval az állam a belső gondolattal nem törődik — de internis non judicet praetor, — csak a külső cselekedettel, sőt még azt is megengedi, hogy a kérész- tény vallását megtartsa, ha az államvallásnak a köteles külső tiszteletet megadja. »Ki akadályoz benneteket, hogy imádjátok Istenteket, — ha ugyan isten — ha megadjátok a tiszteletet azoknak, akik természettől istenek ?« mondja az alexandriai praefectus szent Dionysius és társainak.4

Ezért beszél Celsus így a keresztényekhez: »A kettő közűi egyet: vagy elfogadjátok a nyilvános szertartások- ban való részvételt és a császároknak való engedelmességet; vagy mondjatok le a polgári jogokról, a férfi toga hordá- sáról, a házasságról, gyermekek nemzóséről, a közéletben való részvételről és vándoroljatok ki, úgy, hogy magvatok

se maradjon itt, mert hálátlanság részt venni az élet javaii

1 Augustinus De Civit. Dei. 4. 25; 6. 5.

2 Minuo. Felix Octavius 13.

3 Acta proo. 1. Cypr. 1.

* Tis jag vfn*s y.bi'J.vti xai zoüzov, einso lau ütni tou y.o.r

ifiiiaiv &101V ■ngoaxwelv. Euseb. Hist. Eccl. VII. 9.