Hittudományi Folyóirat 12. (1901)
Dr. Vargha Dezső: A kereszténység jogi helyzete a római birodalomban
558 DR. VARGHA DEZSŐ. Az idegen istenek recipiálása nem a pogányság hányát- lása-t, hanem inkább erősödését jelenti; mert ez által a hazai istenek tisztelete sem meg nem ingattatott, sem át nem alakíttatott. Domitianus, Isis és Serapisnak templomot építtetett, mindamellett kegyetlen szigorral büntette a hagyó- mányos cultus megsértését.1 A polytheismus életerejét mi sem igazolja jobban, mint hogy újabb és újabb istenségeket producált. Ilyen volt az Annona, ki a rómaik által oly hőn óhajtott gabonaszállításukat oltalmazta. Leghatalmasabbak azonban ez új istenek közt Kóma és a császár istenségei voltak. Ez utóbbi nem volt más, mint a heros cultusnak a császárok geniusára való alkalmazása volt. Hogy a pogányság a kereszténységgel szemben magát 500 évig fenn tudta tartani, mindent bizonyít, csak azt nem, hogy életrevalóságát és energiáját elvesztette. A leg- sötétebb babonák, álomfejtések, egy abonotichosi Alexander cultusa pártolókra találtak oly kétkedő, bölcseletileg képzett fejedelmek előtt, mint Hadrianus és Marcus Aurelius. Tyanai Apollo a bölcselők előtt talált hitelre és tiszteletre. A furcsa, nyers, véres, iszonyú görög és orientalis cultusok bámulatos sokasága, melyek még emberáldozatokat is követeltek, továbbra is virágzásban maradtak, sőt tovább terjedtek.-׳ E mellett az ezer éves rítusok, melyeket már meg sem értet- tek, csorbítatlanul fönmaradtak. A menyasszonyt épúgy, mint Homer korában, tettetett rablással vitték haza most is égő fáklyáknál, miközben a w vfujv, 10 vuivaa-t énekelték; amiből most már egy szót sem értettek meg, valamint a latinok sem értették a hasonló alkalommal énekelni szokott talassie-t. Róma bazilikáiban már régen megcsendültek a zsoltárok dallamai, midőn a mezei testvérek collegiuma (fratres arvales) még mindig énekelte: Enos, Lases iuvate! Neve lue rue, Marmar, sins incurrere in pleores Satur fu, fere Mars! J Sueton. Domit. 8. Martialis IX. 80. 5. 2 Pausanias III. 16.; Plutarch. Lycurg. 18. 2.
