Hittudományi Folyóirat 12. (1901)
Dr. Vargha Dezső: A kereszténység jogi helyzete a római birodalomban
554 DK. VARGHA DEZSŐ. tásos könyveket pedig el kellett égetni.1 De dacára, hogy 186-ban Kr. e. rémítő szigorú büntetéseket szabtak a bacha- naliákra, az idegen rítusok mégis ragályszerűen léptek fel éá 139-ben Kr. e. ismét meg kellett újítani az idegen val- lások ellen való szörnyű határozatokat. »Csakis azokat az isteneket szabad tisztelnünk, akiket őseink befogadtak. És íme a polgárok ezrei egy idegen valláshoz csatlakoznak. Nagy számmal vannak köztük asszonyok és ez a legnagyobb baj. Fajtalan éjjeli össze- jöveteleket tartanak, ahol a nemek összevegyülnek és már az államot is veszélyeztetik. A főpapoknak számtalan decre- túrna, a senatusnak határozatai és a haruspexek feleletei tiltják ezt. Hányszor bízták meg őseink a hatóságokat, hogy minden idegen cultust irtsanak ki és csak a római istenszolgálatot tűrjék meg.« 2 Mintha a vértanúk korából való beszéd volna! Még a császárok korában akadunk ennek nyomaira. Aulus Plautius előkelő patricius nejét, Pomponia G-raecinát »idegen babonáért« (superstitionis externae rea) férje és rokonai ítélőszéke elé állították, Kr. u. 47-ben.3 A kata- kombákban talált felírások majdnem bizonyossá teszik, hogy Pomponia keresztény volt. A családi ítólőszók az ősi jog- rendre emlékeztet, midőn a családapa, a férj, a ház papja és bírói joggal ítélkezik a családtagja felett, különösen cultus dolgokban. Amint a római birodalom tágult, és újabb és ríjabb nemzeteket kebelezett be magába, lassan-lassan átvette azok ־ Livius XXV. 1. 3 Titus Livius XXXIX. 8. sequ. hos esse deos, quos colere, vene- rari precarique majores vestri instituissent: non illos qui pravis et externis religionibus captas mentes, velut furialibus stimulis ad omne scelus et ad omnem libidinem agerent c. 15. Hac vos religione innumerabilia decreta pontificum senatus consulta, haruspicum deni- que responsa liberant. Quoties hoc patrum avorumque aetate negotium est magistratibus datum, ut sacra externa fieri vetarent —-----o mnem disciplinam sacrificandi praeterquam more Romano aboli- rent c. 16. 3 Tacitus. Annál. XIII. 32.
