Hittudományi Folyóirat 12. (1901)

Dr. Vargha Dezső: A kereszténység jogi helyzete a római birodalomban

A KERESZTÉNYSÉG JOGI HELYZETE A RÓMAI BIRODALOMBAN. 555

isteneit is, rómaiasította azokat. Csak a rokon vonásokat nézték, a különbségek felett elsiklottak. így találták föl a galloknál, a germánoknál Jupitert, Minervát és Marsot.1 Amint polgárjogot adott Róma egymásután a legyőzött népeknek, úgy vette be egymás után azoknak isteneit pantheonjába.1 2 De az egybeforrasztásnak ez a folyamata sokáig, századokig tartott. Eleinte ellenállott, s csak később, midőn megbarátkozott velük, recipiálta őket. Ez a senatus hatásköréhez tartozott.3 Az újonan befogadott isteneket dii indigetes, dii novensiles néven nevezték•4

Legvilágosabb példa erre Isis cultusa, mely a rés- publica utolsó éveiben került Rómába. Rómaiatlan jellege miatt számtalanszor kitiltatott, de ismét becsempésztetett a városba, végre Domitian vette pártfogásába és leégett templomát fölópítteté. így lett az egyptomi cultusból római mint Minucius Felix mondja: » haec tamen Aegyptia quon- dam sacra nunc et Romana sunt.« 5

A római istenségek köre tehát mindinkább tágult, de nem változott a vallásról való fölfogás; ez mindig ugyanaz maradt. Rómának most is megvoltak állami istenei, akiket minden polgárnak tisztelnie kellett és akiknek tiszteletéből folytak a polgárok összes jogai. Csakhogy amily mértékben vétettek be az idegenek a római polgárok soraiba, eleinte

1 Julius Caesar. De bello gallico VI. 17., 21. Tacitus Germa- nia 9., 19.

2 Minue. Felix. Octavius VI.

3 Vetus erat decretum ne quis deus ab imperatore consecrare- tur, nisi a senatu probatus Tertull. Apol. 5. Status dei uniuscuius- que in senatus aestimatione pendebat. U. o. 13.

* Cincius numina peregrina novitate ex ipsa apellata pronuntiat; nam solere Romanos religiones urbium superatarum partim pravatim per familias spargare, partim publice consecrare, ac ne aliquid deorum multitudine aut ignorantia praeteriretur, brevitatis et compendii causa uno pariter nomine cunctos novensiles invocari. Arnobius III. 38. Tacit. III. 71. Livius XXIX. 10., 14., XXXVI. 36.

5 Minue Felix. Octavius XXII. 1. Isis cultusának történetéhez lásd Suetonius Domitianus 1. Tacitus. Annales II. 85. Valerius Maxi- mus I. 33. Tertull. Apol. 6.

36