Hittudományi Folyóirat 12. (1901)
Dr. Vargha Dezső: A kereszténység jogi helyzete a római birodalomban
A KERESZTÉNYSÉG JOGI HELYZETE A RÓMAI BIRODALOMBAN. 553 Minden tűrt vallásnak tehát két jellegzetes vonással kell bírnia: réginek és nemzetinek kellett lennie, ha nem birt e két jelleggel, akkor »eruenda prosus et detestanda confessio« volt.1 Róma eleinte nem engedte meg, hogy polgárai idegen cultust űzzenek. Elv volt, hogy új vagy idegen isteneket tisztelni nem szabad. »Separatim nemo habessit deos, neve novos, sed ne advenas, nisi publice adsoitos privatim colunto«.1 2 Cicero e szöveget bizonyára egy régibb törvényből idézi. De még háromszáz év múlva is így gondolkoztak a rómaiak. Dio Cassius, aki Alexander Severus alatt írt, e szavakat intézte ti Maecenas által Augustushoz: »Tiszteld mindig és mindenhol az isteneket az ősi szokások szerint és kénysze- ríts erre másokat is. Vesd meg és üldözd az idegen cultu- sok terjesztőit, nemcsak az istenek kedvéért, mert aki az isteneket nem tiszteli, senkinek sem engedelmeskedik; hanem azért is, mert új istenségek behozatala a népet idegen tör- vények követésére csábítja. Innen származnak az összees- küvések, a titkos társaságok, amelyek oly gyászosak az egyeduralomra. Ne tűrj meg tehát senkit, aki megveti a birodalom isteneit vagy mágiára adja magát.«3 4 Számos adatunk van arra, hogy ezt az elvet keresztül is vitték. Midőn 428-ban Kr. e. nagy szárazság volt és a rómaiak idegen istenségekhez folyamodtak, a senatus meg- parancsolta az aediliseknek, hogy az idegen cultust (externa, peregrina piacula) nyomják el és csak a római isteneknek ősi cultusát engedjék meg.1 Megtiltották külföldi jósoktól tudakolni a jövőt; ez csak a nemzeti haruspexeket illette meg.5 213-ban Kr. e. ismét új rítusokat (novi et externi ritus) kellett eltiltani, a jövendő mondó és idegen szertar1 Minutius Felix Octavius IX. 2 Cicero De leg. II. 8. 3 Dios Cassius LII. 36. 4 Nequi nisi Romani dii, neu quo alio more, quam patrio cole- rentur. Livius IY. 30. 5 Val. Max I. 3. §. 1. Hittudományi Folyóirat. 1901. 36
