Hittudományi Folyóirat 12. (1901)

Dr. Vargha Dezső: A kereszténység jogi helyzete a római birodalomban

A KERESZTÉNYSÉG JOGI HELYZETE A RÓMAI BIRODALOMBAN. 549

törvényhozó a vallásos meggyőződés volt, a jog csak a vallásnak egyik alakja volt.

Az egész állami élet, minden egyes polgár boldogsága az istenek akaratától, a vallási ritusok pontos megtartásától függött. Mivel pedig ezek számtalan szabályokból állottak, mindig attól kellett tartani, hogy valamit elmulasztottak vagy kihagytak. Sohasem voltak biztosak afelől, hogy nem állanak-e valamely istenük haragjának és gyűlöletének csa- pása alatt. Ezért kellett Rómában minden •negyedik, Athé- nében pedig minden évben imák és áldozatok által az egész polgárságot lustratio által megtisztítani. Ebből egyetlen polgárnak sem volt szabad kimaradnia,1 mert ez az isten haragját vonná maga után és baj érhetné a respublicát. Ezért minden polgárnak be kellett nevét jegyeztetnie — census, — aki a censusból kimaradt, az a következő lustra- tióig elvesztette polgári jogát, néhol az ilyet megvesszőzték, sőt el is adták rabszolgának.

Polgári joggal csak az birt, aki az állam isteneit tisz- telte és az előírt rítusokat pontosan teljesítette. O-kori pol- gár az olyan férfiú, aki részes az állam vallásában, aki Xenophon szerint ugyanazon isteneket tiszteli, mint az állam.'׳ Azértis a polgárok közé való felvételt így fejezi ki a görög [itTsivcu nor isQwv, vagyis: belépni a szent dolgok közös- ségébe.

Az állam vallását kellett minden polgárnak vallania. Juppiter és a többi általános jellegű istent megvethették, de a polias Athéné, Erechtheus vagy Kekrops felől nem volt szabad kételkedni. Ezért Ítélték halálra Socratest.3 Alkal- mazkodnia kellett ezen istenitisztelet minden szabályához, megjelenni minden körmeneten, részt venni a szent lakó- mákon.

A polgár egész életében attól tartott, hogy a láthaנ Livius XXIX. 37.- ólig 77 ןtóh; r0f1CC,H ftsovg Xenoph. Memor. I. 1. Aristot.

Pol. II. 6., 21. Dionys IV. 15., V. 75. Cicero pro Caecina 34.

3 adixtí 20)xgá1e; bvc tj nőit; pofiidéi &eou; Ou pouítfav Xenoph. Memor. I. 1.