Hittudományi Folyóirat 12. (1901)
Dr. Vargha Dezső: A kereszténység jogi helyzete a római birodalomban
550 DR. VARGHA DEZSŐ. tatlan lények gyűlöletét vonja magára, azért mindig csak azzal volt elfoglalva, hogy őket kiengesztelje, »paces deorum quaerere« mint a költő mondja. Ez különböző varázsformulák, ceremóniák és áldozatok által történt. E rítusokat a legna- gyobb pontossággal kellett végrehajtani. A legkisebb téve- dés a szent cselekményt istentelen cselekedetté tette. A ritu- sok legcsekélyebb megváltoztatása felforgatta a haza vallá- sát és a védő isteneket kegyetlen ellenségekké változtatta. Ezért volt Athéné oly szigora a vallási szertartásokon vál- toztató papok iránt; ezért büntette Róma oly embertelenül a kötelességeikről megfeledkezett Vesta-papnőket; ezért fosztotta meg a római senatus consulait és dictatorait, ha az áldozás alkalmával valami hibát követtek el. E formulákat az ősök hagyományozták és ki voltak próbálva, azokon tehát nem volt szabad változtatni. Innen van, hogy a hymnuso- kát később már nem értik; ezért volt minden régi szent előttük; ezért mondák, nihil antiquius, írÚtqiov íotlv ;//<«׳, ha valamit nagyon tiszteletre méltónak, nagyon szentnek akartak jelezni. Mivel az idegennek nem volt szabad a nemzeti kul- tusban részt vennie, ebből önkényt következik, hogy semmi joggal nem birt. Helyzete rosszabb volt mint a rabszolgáé, mert ennek legalább a sirja volt szent, az idegené pedig nem.1 Az idegen házasságot nem köthetett, ingatlant nem birhatott a haza szent földjében, őt a peres eljárás minden formájának mellőzésével megbüntethették, szerződést nem köthetett.1 2 A polgárra pedig nagyobb büntetést nem mérhettek, mintha a nemzeti vallásból kizárták. A görögök ezt art״«/«, a rómaik infamia, tribu movere szavakkal fejezték ki. A községi istenekkel együtt elvesztette polgári jogait mind, nem jelenhetett meg a törvényszék előtt, még mint tanú sem; ha bántalmazták, panaszt nem emelhetett, a községi állam törvényei nem oltalmazták őt. Erkölcsi halott lett, 1 Digest. XI. 7. 2. XLVII. 12. 4. 2 Aristot. Pol. III. 13. Plato. Leges VI.
