Hittudományi Folyóirat 12. (1901)

Dr. Vargha Dezső: A kereszténység jogi helyzete a római birodalomban

A KERESZTÉNYSÉG JOGI HELYZETE A RÓMAI BIRODALOMBAN. 545

Másodszor, bármily tisztelettel vagyok is eltelve Momm- sen tudománya iránt, nem tartom helyesnek, hogy a kérész- tény pereket egyedül a száraz jog tételei szerint akarja elbí- rálni, mert egy részről a Justinian előtti római büntető jogot igen kevéssé ismerjük arra, hogy abból következtetéseket vonhatnánk a keresztény perek jogi természetére; másrész- ről Róma történetének minden lapja igazolja, hogy kor- mányzatát, bíráskodását nem az a formalismus és legalis- mus lengi át, melyet neki tulajdonítani szeretnek, hanem ellenkezőleg minden institutiója a közfelfogásban gyökere- zett, az idők szükségletei szerint változott; törvényei, ren- deletei a körülmények szerint állapíttattak meg, amelyekből azután, épúgy, mint a canoni jogban, a jogi elvek synthesis útján állapíttattak meg. Ezért tekintetbe veendők a vallás- erkölcsi felfogások, a társadalmi és politikai viszonyok is.

Tisztában kell tehát lennünk a rómaiak vallási gon- dolkozásmódjával.

*

A hindu, görög és latin fajnak ősi vallása az ősök tisztelete volt. A halottak, szerintük, a föld alatt folytatták élőtöket; épúgy éltek tovább mint a földön. Azért eltemet- ték velük mind azt, amire a földön szükségük volt.1

Ezek a halottak az ő felfogásuk szerint mind istenek voltak. Cicero szerint: »A mi elődeink azt akarták, hogy az életből eltávozott emberek az istenek közé soroztassa- nak.«2 Ez istenek — manes, lares, genii, íjooiq, daiut n׳ — sírja előtt áldozati oltárok állottak, melyeken lakomát adtak a halottaknak. Ha erről utódaik megfeledkeztek, azonnal felkeltek sírjaikból és mint tóbolygó árnyak nyögtek az éj csendjében, megbüntették őket, betegségeket zúdítottak rájuk, terméketlenséggel sújtották földjeiket, mindaddig, míg meg

1 Cicero Tuse. I. 16. Sueson. Caesar 84. Tacitus Annales III. 3. Vergil. Aeneis III. 67. VI. 221., 505. XI. 195. XII. 214. Euripides Alkest 637. Orestes 1416.

2 Cicero De leg. II. 22. Augustinus De Civ. Dei VIII. 26. IX. 11.