Hittudományi Folyóirat 12. (1901)
Nyőgér Antal: Az oltár
516 NYŐGÉR ANTAL. oltárt beárnyaló ciborium közepéről függött alá, éppen az oltár közepére, ahol a szent mise alatt a szentséges színek nyugodtak. A keresztények üldözését föl-fölujító imperátorok, különösen Diocletián, eltörölték az itt-ott megépült kérész- tény templomokat, és így érthető az, hogy a negyedik s ötödik századnak az egyébként oly pontos leírásokat adó keresztény írói a régi templomok oltárainak helyéről mért hallgatnak. Hallgatnak bár ezek, a náloknál régibb könyvek írásaival egyetemben, bár a zsarnok üldözők parancsára elégetett oltárok, vagy széthányt oltárkövek nem is kiált- hatnak a keresztény őskor oltárainak helyéről, mindaz- által világos tanúbizonyságul áll elő a szentül megőrzött keresztény imádkozásmód és teljesen elegendő felvilágosí- tással szolgál arra nézve, hogy ha bár csak ideiglenesen kiválasztott helyre jöttek is össze az első hívek, hogy a szent titkokat ünnepeljék, de áldozatuknak oltárát még akkor is úgy állították, hogy tekintetűk azon által a mély jelentőségű napkelet felé irányuljon. Ez nálok, hogy úgy mondjuk, oly keresztény ösztönszerüsóggó vált, mint akár manap a keresztény halottnak a napkeletre irányított arccal történő eltemetése. Az oltároknak ez a napkeleti elhelyezése szokásmeg- állapította törvényé vált a keresztényeknél és ez jutott kifejezettségre az apostoli Constitutiók második könyvének 61. fejezetében. Meg is tartották e szokást a későbbi korban mindig, úgyanannyira, hogy ha valahol ettől eltértek, ez csakis fontos okokból, leküzdhetetlen akadályok miatt tör- tént, és csakis ebből. így Paulinus egy bazilikát emelt, melynél a kegyelet, a körülmények azt tették kívánatossá, hogy ez arra a helyre jöjjön, ahova ő tényleg építette is azt, t. i. a sz. Fólixsírja fölé épült templom közelébe; ámde itt meg nem lehetett megtartani azt az ősszokásos kelételést. Erezte is sz. Paulin, hogy a templom helyzete nem felel meg teljesen a régi szokásnak; azért amidőn leírja bazilikáját, mentegetődző hangon szól arról, hogy ez nem úgy van, mint az általános szokás megkívánja, és egyenesen megemlíti,
