Hittudományi Folyóirat 12. (1901)

Nyőgér Antal: Az oltár

506

NYŐGÉR ANTAL.

vet pedig a negyedik század elején csatolták hozzájok, — mint történeti bizonyság az ősidők tanújaként szerepel a legelső kor egyházának szokás szentesítette törvényéről. E Constitutiók 8. könyve szól arról, hogy a püspök a szent- misét az ö papjaitól körűlvétetve mondja, akik vele együtt végzik a szent áldozatot és ugyanarról az oltárról áldoznak. Az apostoli kánonok 8־adika pediglen megtorlást tartalmaz az olyan papok és diakónusok ellen, akik nem vesznek részt a szent miseáldozat bemutatásában. Az I. toledói zsinat (B47.) törvényt hozott arra nézve, hogy a papok és a diákonusok a naponként elszolgált szent misén részt vegye- nek.1 Az arverni zsinat meg megparancsolta, hogy a papok a főünnepeken sehol máshol ne misézzenek, mint a város- ban az ö püspökükkel.2

Ezek a zsinati határozatok az apostoli Constitutióknak és a kánonoknak e tárgyat illető részeit is hitelesítik és bizonyságot tesznek a mellett, hogy ama Constitutiók és kánonok, ámbár jóval az apostolok kora után készült gyűj- temények, de e tekintetben az egyház ősrégi szokás szén- tesítette törvényét tartalmazzák.

Az egy oltáron történő közös misézésnek történelmi bizonysága továbbá Bassianus püspök beszédje a chalcedoni zsinaton. Ez ugyanis elvesztette efezusi püspöki szókét és a zsinaton az atyák előtt előadván ügyét, elmondta, miként fosztották meg a püspöki széktől: »A következő napon, úgymond, mindnyájan együtt miséztünk és a mise után ragadtak meg engemet.« Majd ott a zsinaton, a helyébe tett Stephanos püspök ellen fordult: »Ez a Stephanos — így folytatta beszédét — az én áldozó papom volt, négy esztendőn keresztül, együtt mondta velem a misét, együtt áldozott velem.« 8

Amiről Bassianus beszólt, az régente az egyházban általános szokás volt és nemcsak az együvé tartozók végez- ték közösen a szentmisét, hanem az egymással összejövő

1 Concil. Tolet. I. can. 5.

2 Cone. Arvern. can. 14.

3 Cone. Chale. Actio XI.