Hittudományi Folyóirat 12. (1901)

Nyőgér Antal: Az oltár

494

NYŐGÉR ANTAL.

nyoknak és szertartásoknak írott tanúja, úgy szól, hogy a ciboriumok nemcsak az oltárokat födik be, hanem egyszers- mind az oltár alatt nyugvó szent vértanúk testeit isd

Az oltárciborium legtetején a feszület állott, s így a templomba belépő tekintete előtt kimagaslott a kereszten felmagasztaltatott és mindeneket magához vonzó Jézus képe, ezt gyertyák, és amikor nagyobb ünnepségek voltak, virágok övezték.2 A belső homorulatnak közepéből az arany-, vagy ezüst-galamb függött le s ebben néha a betegek szá- mára az Űr testét tartották. E galamb az Úr Jézus fölé a magasból alászálló Szentlelket jelentette, aki tanúságot tett Jézus istensége mellett.

A ciborium oszlopainak felső részéhez erősítették a függönyöket, melyeket a katechumenek miséje alatt össze- húztak s így előlök a keresztény vallás legmélyebb titkai- nak színhelyét elfödtéb.

Minthogy a ciborium az oltárral egyetemben az oltár alatt nyugvó vértanú testét is befödte, ebből származott némely régi íróknál az a szólásmód, hogy a másutt elte- metett szentek sírjai fölé épített hajlékot szintén ciborium névvel jelölik, ámde ez teljesen más és nem azonosítható az oltárciboriummal.

Az oltárciboriumnak eredetileg természetes rendelte- tése a szent áldozat védelme volt. Megtartotta és előszere- tettel alkalmazta ezt később is az egyház szimbolikus jelent- mény e miatt. Ez ugyanis, mint az a régi korból3 fönma- radt fölszentelő imádság szavaiból kitűnik, jelentette a ke- gyelemhelyet, annak az Ür Jézusnak mindeneket átható és betöltő irgalmasságát, a ki e ciborium által beárnyékolt oltáron áldozatul adja magát a szent misében.4

Innét következőleg a ciboriumot még propitiatorium — irgalom-, kegyelemhely — névvel is nevezték.

Sz. Germán konstantinápolyi pátriárka a ciboriumot

\

1 Ordo Kom. a 497. évből való.

2 Paul. Silent. Descript. Soph. Temp.

3 Benedict. Cibor, oratio az 500. évből.

4 Benedictio Ciborii apud Marteue. Lib. 2. c, 19.