Hittudományi Folyóirat 12. (1901)

Nyőgér Antal: Az oltár

AZ OLTÁR.

495

az ó-szövetségi frigyszekrénynyel hasonlítja össze, melynek tetején a két kerub kiterjesztett szárnyakkal borult az Isten jelenlétének jelképére: e ciborium meg az irgalom kútfőjére, az oltáron jelenlevő Jézus Krisztusra. Sz. Germán a 730. évben halt meg s magyarázata ugyanaz, amit az 500. év- bői már Írásba foglaltan fönmaradt ciborium-fölszentelö imádság is tartalmaz.

A ciborium jelenti továbbá az Úr Jézus szikla-sírbolt- ját, amiként ez az Úr testére borúit, figy födi be az az Ur Jézus jelképét, az oltárt.

Ami ez alkotmánynak a nevét illeti, arra nézve né- melyek úgy vélekedtek, hogy az a cibusból — eledel — származik, minthogy a boltozat közepéről lefüggő galamb- alakban őrizték az Úr szent testét, min a betegek számára ké- szén tartott utieledelt. Ez tagadhatatlan, hogy így is volt. Már a második századból létezik erre bizonyság, a még katho- likus Tertullián a disciplina arcani nyelvén céloz erre, amidőn ezt írja: »a mi galambunk háza egyszerű«.1 Ezt érteti I. Miklós pápa (858—867.), mikor a ciborium fölött álló feszületről írván, ekképpen szól: »Mit ellenkezik a mi hitünkkel az, hogy ami az oltár fölött a boltozat közepén van, annak az alakja után, — mert az a testté lett Ige, — buzgó óhajtozással epedez a mi lelkünk.«1 2

A misztikus jelentésű galamb ott függött ugyan a cibö- rium közepén, de nem mindenhol szolgált arra is, hogy az Oltáriszentséget benne tartsák; mert már az öskeresztények e legdrágább és legféltettebb kincsöket, ha meg is volt az oltár-ciborium, mégis legtöbbször az oltárhoz közel levő rejtekhelyeken3 4 fém-, szaru- s olykor fa-szelencében, később meg a sekrestyében, vagy magán az oltáron tartották.1

Éppen nem volt tehát a ciborium galambja az Oltári1 Adv. Yalent. c. 3.

a Epist. 2. S. Nie. P.

3 S. Hier. Com. in c. 40. Ezech. Sacrarium in quo jacet corpus Christi, qui verus est Ecclesiae et animarum nostrarum sponsus, pro- prie thalamus seu pastophorium appellatur.

4 Lonovics. Egyh. Archaeol. 2. k. 109. 1.