Hittudományi Folyóirat 12. (1901)
Dr. Hám Antal: Jónás próféta könyve
44 BE. IIÁM ANTAL. (vasis LXX., Vulg.).1 Újabban az a felfogás érvényesül, hogy a suffixum a hajósokra vonatkozik: ut alleviarentur (se. nautae) ab eis, hogy maguknak könnyebbülést szerezzenek, vagyis hogy így, kisebb lévén a hajóban a teher, könnyeb- ben dolgozhassanak annak megmentésén (Schegg, Keil). Átúszik vala mély álomban. Ez a mély álom, mely a prófétát a hajón meglepte, nem a kétségbeesésből eredő' fásultságnak és lemondásnak (Eichh.), sem a teljes biztosság érzetének, hogy t. i. sikerült magától elhárítani a megbízatást (Keil, Trochon), sem csupán levertségének és szomorúságá- nak (sz. Jerom.) vagy lelkiismeretfurdalásainak (Theodoret.), hanem az ő testi és lelki kimerültségének a következménye volt. Azoknak a rázkódtatásoknak, melyeken Jónás keresztül- ment, míg elérhette a hajót, okvetetlenül teljes kimerült- seggel kellett végződniük. Mert vegyük figyelembe egyrészről az út nehézségeit, melyeket a prófétának — bárhonnan mene- kült is ■— le kellett győznie, hogy minél előbb kikötőbe érjen. A hegyes-völgyes vidék, mely Joppét elválasztja Palesztina belsejétől, kétségkívül próbára tette a próféta testi erejét. Másrészről gondoljuk el, hogy milyen lelki- állapotban menekül. Nem látszik valószínűnek, a mit Kaulen mond (i. m. 20. 1.), hogy míg Jónás a tengerhez ért, teljesen átadva magát tervének, épenséggel nem gondolt arra, mit tesz, hanem ez csak akkor ötlött eszébe, mikor már a hajón biztonságban érezte magát. Mert a bűn természete, melyet Jónás elkövetett, inkább azt igazolja, hogy lépten-nyomon árnyként követte őt. Hogyan is lehetne ez máskép, mikor ő Istennek határozottan kifejezett akaratára nyílt ellen- szegüléssel válaszol ? Magát a prófétát is sokkal érzékenyebb lelkületűnek festi könyvünk, semmint feltehetnők, hogy ily nagy dolognak tudata, milyen az ő ellenszegülése volt, csak pillanatnyi benyomást tett reá, és sikerült azt, habár ideig-óráig, elaltatnia. Inkább az tűnik ki jelleméből, hogy a benyomásoknak könnyen enged és mindent a lelkére vesz. 1 Sz. Jerom. in h. v. Projiciunt onera in mare, ut magnitu- dinem fluctuum classis levior transiliret. Cf. Theophylact . . . Idcirco ejectionem vasorum fecerint, ut levaretur navis (Com. in Jon. I. 5.).
