Hittudományi Folyóirat 12. (1901)
Dr. Hám Antal: Jónás próféta könyve
JÓNÁS PRÓFÉTA KÖNYVE. 45 Azért joggal mondhatjuk, hogy lelkiismeretót futásakor sem csitíthatta el, bűnének tudata vele együtt fut, s tőle a hajón sem szabadulhat; ezért nem találja helyét sehol, ezért kény- télén kerülni az embereket, nehogy leolvassák arcáról bűnös voltát. Keresi tehát a magányt, ha valahogyan le tudná csillapítani lelkiismeretének kínzó mardosásait. Ezért megy le a hajóba, hol a kiállott fáradalmaktól és lelki rázkód- tatástól egészen megtöretve mély álomba merüld De alvása nem sokáig tarthatott, mert ezalatt kitört a vihar, s a hajó kormányosa most, mikor már minden veszni indult, a hajó megmentésére új eszközhöz fordul. 6. v. És hozzá járulván a kormányos, mondd neki: Hogy alhatol te oly mélyen ? Kelj föl, liíjjad segítségül a te Istenedet, talán megemlékezik ez Isten mirólunk, és nem veszünk él. A hajó kormányosa (ב־ לבחה a hajó fönöké) észrevevén, hogy míg ők dolgoznak és imádkoznak, Jónás a hajóban alszik, felkelti őt és nem szemrehányólag (sz. Jeromos, Tro- chon), hanem kérve szólítja fel (Keil, Schegg), hogy miután az ő isteneik nem akarnak segítséget nyújtani, járuljon ő is imájával Istene elé, hátha neki sikerül kivívnia könyör- gósével azt, a min ők imájukkal és erejük megfeszítésével hiában fáradoznak. 7. v. És mondá egyik férfiú az ö társának: Jertek, vessünk sorsot, és tudjuk meg, miért van rajtunk ez a vészé- délem ? És sorsot vetőnek és a sors Jónásra esek. Es mondá egyik férfiú az ö társának hebraismus, e helyett: és mondák egymásnak. A hajó kormányosának felszólítása és a mindjárt rákövetkező sorsvetés leírása között feltűnő hézagot talá- lünk. Az előzmények után ugyanis annak elbeszélését várnák, hogy mit felelt Jónás a hozzá intézett kérdésre? De ezt 1 1 Theophylact. in. h. v. Ante subortam tempestatem et peri- culum sopore correptus est, fortasse ex nimia fugae tristitia et defa- tigatione. — Ugyanígy Corn, a Lap.: Partim ex fatigatione itineris, quod fecerat veniendo ex Zabulon in Joppen, partim et magis ex animi dejectione et moerore (in h. v.).
