Hittudományi Folyóirat 12. (1901)

Dr. Hám Antal: Jónás próféta könyve

460

DR. HAM ANTAL.

elszámlálta, hogy mikre támaszkodik Maimonides, bizonyí- tását a hires' zsidó magyarázó következő szavaival zárja be: »Csak a gyenge ítélőtehetséggel bíró emberek hiszik, hogy mindezen a helyen a próféta azt mondja, hogy valóságos parancsot kapott megtenni azt, amit tett.« 1

Távol van tőlünk, hogy Maimonides nyilatkozatát kétségbe vonjuk oly értelemben, hogy az nem tőle szárma- zik; azonban tartalmi értéke ellen, nagy tekintélye dacára is, volna egy-két szavunk. De hagyjuk most, mert később úgy is kiigazítjuk.2 Tehát tegyük fel, hogy úgy áll a dolog, a mint Maimonides mondja. De hol az összefüggés egyik prófétának parabolája és a másik prófétának könyve között? Vájjon abból, hogy az egyik parabolában írta meg jővén- dőlését, következik, hogy a többiben sem lehet igaz törté- net ? Ha Ezekiel és Dániel próféta könyvei, daczára annak, hogy víziók is vannak bennük, bebizonyított történeti ese- ményeket is foglalhatnak magukban: akkor csak a meg- tévedt logika állíthatja, hogy egyik vagy másik próféta parabolája vagy symbolicus beszédmódja Jónás történetének valótlanságát bizonyítja.

b) Belső bizonyítékok.

Krisztus Urunk tanúságán és a két egyház hagyomá- nyán kívül az esemény valódisága mellett szólnak a tör- téneti vonások és földrajzi adatok, melyek könyvünkben találhatók, nemkülönben alapeszméje s a leírás élénksége, mely a szerzőben szemtanúra vall.

a) Jónás, a történet hőse, történeti személy ; neve nem symbolicus, hanem olyan emberé, aki valóban ólt s aki Amatinak, szintén történeti személynek a fia volt (IV. Kir. XIV. 25. v. ö. Jón. I. 1.). Küldetése Xinivébe kora törté- netével összhangban áll, mert az ékíratokból ma már bizo- nyos, hogy II. Jeroboám elődei adófizetői voltak az asszír királyoknak,3 tehát, a két ország összeköttetésben állt, s

1 Astruc i. m. 20. 1.

2 L. alább a paraboláról szóló részt. ,

3 Vigouroux. A biblia. IV.. 54. kk. 1.