Hittudományi Folyóirat 12. (1901)

Dr. Hám Antal: Jónás próféta könyve

40

DE. HÁM ANTAL.

alacsony származásúnak képzeljük is őt. hihetetlen, hogy Istenről és mindenhatóságáról oly sekély fogalommal birt, hogy lehetségesnek tartotta az előle való menekülést. Ö maga is bevallja (Jón. I. 9.), hogy azt az Istent imádja, aki »a tengert és a szárazát teremtette«, vagyis aki minden- ható, akinek hatalma mindenüvé terjed.

Végre azt sem tarthatta a többi zsidóval, hogy az inspiratio isteni adománya csak Palesztina határaihoz van kötve s így, ha ő azt elhagyja, elveszti a׳ prófétai sugallatot s vele a prófétai hivatást. Mert tudhatta, hogy az isteni hatalom egy kis ország szűk határai közé szorítva nem lehet, s előtte volt a példa, mely ily föltevést meg nem engedett: ott volt Ábrahám példája, kivel az Úr Hárán városában, Mezopotámiában beszélt (Gen. XII. 1. kk.); ott Jákobé, ki által Egyptomban adta tudtul akaratát (Gen. XLIX.), stb. Azt pedig nem lehet állítani, hogy saját nemzetének törté- netét nem ismerte.

Sz. Jeromos a próféta futását ennek hazaszeretetével s azzal menti, hogy zokon esett neki, hogy a próféták közöl egyedül ő küldetik Izrael ellenségeihez: »Scit propheta, írja sz. Jeromos (Comm, in Jon. I. 3.), Sancto sibi Spiritu súg- gerente, quod poenitentia gentium ruina sit Judaeorum. Idcirco amator patriae suae, non tam saluti invidet Ninive, quam non vult perire populum suum . . . Praeterea videns Jonas comprophetas suos mitti ad oves perditas domus Israel, ut ad poenitentiam populum provocarent, Balaam quoque divinum de salute Israelitici populi prophetasse, dolet se solum electum, qui mitteretur ad Assyrios, inimicos Israel, et ad civitatem hostium maximam, ubi idololatria, ubi ignoratio Dei: et quod his majus est, timebat, ne per occasionem praedicationis suae illis conversis ad poeniten- tiam, Israel penitus relinqueretur. Noverat enim eodem spi- ritu, quo illi gentium praeconium credebatur, quod quando nationes credidissent, tunc periret domus Israel, et quod aliquando futurum erat, hoc ne in suo fieret tempore, vere- batur.« (V. ö. in Jon. IV. 1. 3.).

Ámde nem Jónás volt az első és egyedüli, kit Isten