Hittudományi Folyóirat 12. (1901)

Dr. Hám Antal: Jónás próféta könyve

JÓHlS PRÓFÉTA KÖNYVE.

39

saját népének történetéből tudnia kellett, bogy az emberek nemcsak az emberi, hanem még az isteni törvény és tekin- tély elé is akadályokat gördítenek, gátakat emelnek. Mózes igyekezete hányszor szenvedett hajótörést ?

Az a gondolat sem vezethette, hogy ha a niniveiek megtérnek, akkor az ő fenyegetései nem valósulnak meg, miért is prófétai tekintélye csökkenni fog s őt hazug, álprófétának fogják mondani (Theodoret., TheophylactCorn, a Lap., Eiclih., Calmet, Rosenmüll.). Mert, mint a III. 9. mutatja, Ninive lakói remélték, hogy bűnbánatukkal elhárít- hatják a fenyegető veszélyt; semmikép sem hihető tehát, hogy amikor oly nagy buzgalommal tartanak bűnbánatot, ugyanakkor a legnagyobb szélsőségbe csapnak át s kigúnyol- ják a prófétát vagy arcába vágják neki, hogy jövendölései nem teljesültek.

Attól sem kellett tartania, hogy az Isten dicsőségén esik csorba, ha visszavonja azt, mit egyszer kimondott s a niniveiek majd kicsinylőleg beszélnek Jehováról, ha látják, hogy fenyegetései után nem következik be a büntetés (Schegg.). Mert az asszírok, mint általában a keleti népek, mélyen meg voltak győződve isteneik könyörületessógéről, áldozatokat mutattak be nekik, hogy csapásaikat elhárítsák; mi ha megtörtént, sohasem gúnyolták isteneiket jószívű- ségükért. Az ellenkezőre nem találunk példát történetükben. De ámbár Asszíria különös kultuszban részesítette saját nem- zeti isteneit, azért más népek isteneinek hatalmát épen nem vonta kétségbe, sőt inkább saját isteneinek jóságáról vagy szigorúságáról alkotott fogalmait átplántálta és kiterjesz- tette a többi nép isteneire is. Jehovával sem tettek kivételt. Jónásnak tehát nem kellett aggódnia, hogy Jehova tiszte- létén folt esik. De különben is Istennek Ninive lakóira vonatkozó fenyegetése nem volt feltétlen, hanem feltételes, visszavonásról tehát nem lehet szó.

Azt sem hihette a próféta, hogy olyan helyre mene- külhet, ahova Jehova keze el nem ér, vagyis kikerülheti az isteni mindenhatóság erejét (Tertull. De fuga in persecut. c. 10., Jos. Flav. Antiqu. L. IX. c. 11.). Mert akármilyen