Hittudományi Folyóirat 12. (1901)
Dr. Vetési József: Egy XVII. századbeli apologia
EGY XVII. SZÁZADBELI APOLOGIA. 361 gíti és termékenyíti számukra a földet, hiába foly be rája az időjárás, folyók hiába öntözik s terjesztik különféle országokban a bőséget és termékenységet; haszontalanul szállunk alá a tengerek mélyébe; sziklák és hegyek hiába nyílnak meg, hogy keblükben ássunk, s hogy a bennök rejtőz- ködő kincseket napvilágra hozzuk. De ha megvan állapítva, hogy az emberek egy része gazdag legyen, a másik pedig szűkölködő és szegény, akkor megtörténik, hogy a szükség közelebb hozza egymáshoz az embereket, egymáshoz fűzi, kiengeszteli őket. Az egyik része szolgál, engedelmeskedik, jobbágy, paraszt, feltalál, dolgozik, tökéletesít; míg a másik segít, támogat, élvez, táplál, kormányoz. A rend tehát, mely- ban Isten nyilatkozik meg, helyre van állítva. Ha az egyik oldalon látom a tétlenséget, az örömöket, a parancsolást, a másikon a függést, gondokat, nyomorúságot, akkor vagy az emberek rosszakarata idézte elő ezeket az állapotokat, vagy Isten nem Isten. Az állapotok bizonyos különböző- sége, amely fentartja a rendet és alárendeltséget, Isten munkája vagy isteni törvényt tételez föl; túlságos arányta- lanság, az olyan, amilyent az emberele leözött látunk, az ö munkájuk, vagy pedig érvényesül a legerősebbek törvénye. A végletek bűnösek s az embertől származnak ; igazságos minden compensatio s Istentől jön.« Labruyére sem volt megelégedve korának társadalmi és gazdasági állapotaival; ő róla tudjuk, hogy milyen szív- rehatóan és ékesszólóan írta meg kora parasztjának és job- bágyának szenvedéseit, azonképen nincs megelégedve korunk munkása sem, s a szocialistától sem veheti senki rossz néven, ha helyzetének javítását kéri és követeli a társadalomtól. Jellemző, hogy a nagy francia író most idézett gon- dolatával fejezi be apológiáját. Prófétai előrelátás lett volna az, vagy gyanítása annak, hogy a társadalmi állapotok aránytalansága lesz az az emeltyű, amely a régi társadalmat kiemeli egyensúlyosnak látszó helyzetéből, amint az részle- gesen be is következett a francia forradalomban ? Emberek munkája volt az a társadalom, emberek munkájával dőlt romba, mert nem az igazságosság volt az uralkodó szelleme. 24 Hittudományi Folyóirat. 1901.
