Hittudományi Folyóirat 12. (1901)

Dr. Vetési József: Egy XVII. századbeli apologia

360

DB. VETÉSI JÓZSEF.

az igazságot, az a megegyezés pedig mindenkoron létezett, tehát azok közé tartozik, melyeket örök igazságoknak nevez- nek. Ez az igazság vagy nem létezik s nem is létezhetik, vagy pedig megismerés tárgya; az a megismerés tehát örök, azaz: Isten.«

Meglehetősen rövid és kissé metafizikus ez az érvelés; egy fejezet keretében azonban többet alig lehet kivánnunk. Bűnön s erényen kívül különben a régibb Isten-érvek között szerepelt az is, amely helyzetünk különféleségóből eredt, vagyonunk, elmebeli tehetségeink, rangunk, akaraterőnk különbözőségeiből. Ezek is kovácsoltak érvet Isten igazsá- gossága ellen, s ezek ellen is szót emel Labruyére olyan módon és olyan szellemesen, hogy a mai szociáldemokraták is megszívlelhetik szavait. »Ha — írja — fölteszszük, hogy kivétel nélkül minden ember bőségben van, s semmije sem hiányzik, ebből azt következtetem, hogy semmilyen ember sincs bőségben, s hogy mindene hiányzik. Csak kétféle gaz- dagság van, amelyre a többi visszavezethető: a pénz és a földbirtok; ha gazdag mindenki, ki fogja a földet művelni, ki fog ásni a bányákban? Akik távol laknak a bányáktól, bizonyosan nem fogják művelni, s azok sem arathatnak majd, akik terméketlen földeken laknak; szükség lesz tehát kereskedelemre. De ha az ember bővelkedik javakban, s senki sem lesz kényszerítve arra, hogy munkájából éljen, ki fogja az áriíkat egyik országból a másikba szállítani ? ki fog hajóra szállani ? ki fog karavánokat vezetni ? Akkor hiányát fogjuk érezni a hasznos és szükséges dolgoknak. Ha nem lesznek szükségletek, nem lesz művészet, nem tudomány, nem különféle találmány. Azonfölül ez az egyen- lőség a vagyonban hasonlót hoz létre társadalmi helyze- tünkben is: megszűnik minden alárendeltség, az emberek kényszerítve lesznek arra, hogy önmagukat szolgálják ki, s nem fognak egymáson segíteni; hiábavalók és üresek lesznek a törvények; általános anarchia fog beállani, s magával hozza az igazságtalanságot, erőszakot, az öldöklést, a büntetlenséget. Ha ellenben fölteszszük, hogy minden ember szegény, hiába kel föl számukra a nap, hiába mele-