Hittudományi Folyóirat 12. (1901)

Dr. Vetési József: Egy XVII. századbeli apologia

EGY XVII. SZÁZADBELI APOLOGIA.

359

denkorra megmarad a hatásuk. »Több millió év, — így folytatja fejtegetését — több száz millió esztendő, egy szó- val, minden idő csak egy pillanat Isten örök tartamához képest; az egész világűr csak egy pont, csak egy köny- nyű parány az ő mérhetetlenségéhez képest. Kérdem tehát, micsoda hozzá hasonlítva az ember életpályája ? a föld csak homokszem, s micsoda a földnek az a kis része, amelyen az ember lakik s amelyet birtokába vett? A rosszak bol- dogulnak életük folyamán; azaz, mint tudom, csak néhány rossz ember. Az erény el van nyomva, a bűn büntetés nél- kül marad a földön; de, mint tudom, csak néha. S ez igaz- ságtalanság. Semmiképen sem, mert, hogy a következtetést jogosan vonhassuk le, azt kellene bebizonyítanunk, hogy absolute a rosszak boldogok, hogy az erény nem az, s hogy a bűn nem nyeri el büntetését, mert legalább arra volna szükség, hogy az a kis idő, amely alatt a jók szenvednek s a rosszak boldogulnak, hosszabb tartamú legyen, s hogy az, amit mi szerencsés helyzetnek és boldogságnak neve- zünk, ne legyen hamis látszat és hiú árnyék, amely eltü- nik; hogy az a föld, az a parány, amelyen látszólag ritkán veszik el megérdemlett jutalmukat vagy büntetésüket erény és bűn, csak az az egyetlen színhely lenne, amelyen lehetne szó jutalomról és büntetésről. Gondolkodó képességemből nem következtetem világosabban, hogy lelkem van, mint abból, amit cselekszem vagy nem cselekszem tetszésem sze- rint, hogy szabad vagyok. De a szabadság, ^,zaz a válasz- tás akaratbeli elhatározás a jóra vagy rosszra, azaz jó vagy rossz cselekedetre, erényre vagy bűnre. Igaz, hogy igazság- talanság, ha a bűn absolute nem részesül büntetésben; s az a titok, hogy nem így történik a földön. De tegyük föl az istentagadóval, hogy ez igazságtalanság. Minden igaz- ságtalanság tagadása vagy hiánya az igazságosságnak; tehát minden igazságtalanság igazságosságot tételez föl. Minden igazságosság a souverain észszel való megegyezés; épen olyan észszerűtlen tehát azt állítani, hogy a bűn bűn- tetés nélkül marad, mint azt, hogy a háromszögnek nincs három szöge. Minden megegyezés az észszel alkotja azonban