Hittudományi Folyóirat 12. (1901)

Dr. Vetési József: Egy XVII. századbeli apologia

346

DE. VETÉSI JÓZSEF.

Isten nincs, s épen az nyilvánítja előttem létezését. Isten elitóli és megbünteti azokat, akik megbántják, mert a maga dolgában ő az egyedüli bíró, ami ellentmondás volna, ha nem ő volna maga az igazság és igazságosság, azaz ha nem Isten. Érzem, hogy van Isten, s nem érzem, hogy nincs, s ez nekem elég, fölösleges reám nézve a világ minden okoskodása; abból tehát azt következtetem, hogy van Isten. Természetemben van ez a következtetés; a kezdetéhez és alapelveihez nagyon könnyen jutottam gyermekkoromban, s azóta egészen természetszerűleg megőriztem azokat előbb- rehaladott koromban, úgy hogy valótlanságukban nem gya- nakodhatom. De vannak elmék, akik túlteszik magukat emez alapelveken, s nagy kérdés, hogy vannak-e ilyenek, s ha vannak, az csak azt bizonyítja, hogy szörnyetegek.«

Az a mély keresztény érzés becsületére válik Ldbruyére- neJc, így csak az írhat, akinek lelkében van Isten, akinek esze és érzelmei lététől át vannak hatva, s még inkább kívánkozik utána, mikor látja az emberek nyomorúságát. »Az emberek — folytatja — annyira jók, annyira megbíz- hatók, annyira méltányosak, s annyira megérdemlik bizal- munkát, s egyáltalán olyanok, hogy ne is kivánjuk, hogy Isten létezzék, az, akihez az ő Ítéleteiktől fölebbozhetünk s akihez folyamodhatunk, ha ők üldöznek, vagy elárulnak ?

Annyi vallásközöny és hitetlenség mellett mindenki- nek kötelessége az apostolkodás. »Nem adhat mindenki alamizsnát s nem mindenki csoportosíthatja háza elé a város összes szegényeit, hogy adagaikat megkapják. Vannak ennél titkosabb nyomorúságok, amelyeknek enyhítésére bárki vál- lalkozhatik, vagy közvetetlenül, vagy legalább közvetítésével és segítségével. Azután nem mindenkinek van módjában, szószékre lépni, missiókat tartani vagy hitigazságokat hir- detni; de kinek nem volna a keze ügyében egy-egy hitetlen vagy közönyös vagy szabados erkölcsű, akit jó útra térít- hetne, akit társalgás közben barátságos, szíves modorral, alig észrevehető szelíd rábeszéléssel ne tehetne tanulékony- nyá. Ha csak egy embernek lehetne az élete folyamán az