Hittudományi Folyóirat 12. (1901)

Dr. Vetési József: Egy XVII. századbeli apologia

336

DR VETÉSI JÓZSEF.

occasionalismusával nagyon közel jutott a pantheismushoz, s a magasabb műveltséggel bíró francia jogosan hámozha- tott ki belőle pantheismust. És ki kételkednék e bölcselő jóhiszeműségében, e papnak szent életében? A bölcselet- ben elméleti tévedés nincs, azaz minden elméleti tévedés megboszulja magát az élet, a gyakorlat terén, s ezért jogo- sült bizonyos fokig Nietzsche azon mondása, hogy az eddigi filozófusok rendszerükkel csak erkölcstant akar- tak megállapítani. Kant is akkor ijedt meg a saját rend- szerétől, mikor látta, hogy nem akadt benne helye a morál- nak, tehát szorított neki helyet erőszakosan.

Descartes megalapította a rationalismust, a bölcseiké- désnek forradalmár autonómiáját. Yolt-e sejtelme e mélyen vallásos lelkületű nagy férfiúnak, ki Lorettóba zarándokolt, s kinek jó része volt Krisztina, svéd királynő, Gusztáv Adolf leányának megtérítésében, hogy bölcseleté kiinduló pontja lesz a filozófia mindinkább keresztényellenes fejlődésének, még pedig a legkényszerűbb logikai erővel, amilyennel csak alapvető tanok és elvek rendelkeznek? Hisz Bossuet. az a rendkívül élesen látó nagy tudós és szónok, kinek filozófiai képzettsége is elsőrangú volt, nyíltan pártolta a Descartes rendszerét, melyről azt tartotta, hogy értékes vív- mány a keresztény vallás védelmére; pedig az ő természet- tudományi fölfödözéseit azonnal siettek kiaknázni a kérész- tény vallás tanításai ellen, amely ez esetben, mint mindig, csak rosszúl értelmezett kereszténység volt. Ezen apologe- tikus szükségleten kívül Bossuet-1 a Descartes tanainak pártolásában nyilván az a tudat is vezethette, hogy a scholas- tica philosophiát az elpenészedés vagy a sorvadás vészé- delme fenyegeti, ha nem siet alkalmazkodni minden kor- nak tudományos vívmányaihoz, amilyeneknek akkor Des- cartes tanai a legokosabb emberek előtt is mutatkoztak.

S a merész és a frivol lelkek micsoda meggyőződést meríthettek az örökösen ismétlődő theologiai vitatkozások idejében ? A pápa még el sem készülhetett a jansenistákkal, s máris a madame Guyon és Fénélon quietismusa fölött kellett ítéletet mondania. A jansenismusnak, mint tudjuk,