Hittudományi Folyóirat 12. (1901)
Dr. Vetési József: Egy XVII. századbeli apologia
EGY XVII. SZÁZADBELI APOLOGIA. 335 a vallástanítást elhanyagolják, hogy olyan gondot egyálta- Ián nem fordítanak rá, mint a milyent megérdemelne. Montaigne- és Charronnak nem rendszeres skepticis- musa is szerzett magának híveket a tudósok és előkelők sorában. A francia gúny és szellemeskedós pedig szent dől- gokon is megpróbálta az erejét, amelyeknek a képviselői, emberek lévén, adhattak okot és alkalmat azok gyakorlá- sára, s csak egy lépés, szent dolgokra vinni át a szent dolgok képviselőinek hibáit, s ezt a lépést könnyedén tét- ték meg minden korban. A királyi abszolutizmus sohasem kedvezett a főpapság erkölcsiségének, jellemerősségének, s bár XY. Lajos korából való e maliciózus mondás, nem kevésbbé alkalmazható a XVII. századra is, a roi Soleil korára; állítólag csodák történnek Páris egy házában, a rendőrség gyanakszik és vizsgálatot tart (épen úgy, mint most falukon a csendőrök) és egy éles nyelvű ismeretlen ezt a tilalmat ragasztja a szóban forgó házra: a király rendeletéből tilos e házban csodákat művelni. A rövidlátó okoskodókat a protestantizmus látszólagos diadala és elfogadtatása is megtéveszthette, a pápaságtól elszakadt Anglia hatalmának emelkedése, a fokról-fokra s láthatólag sülyedő Spanyolország is adhatott téves szemlé- lődésekre okot, bár ebben ugyancsak nem volt része a katholicizmusnak és inquiziciónak, mint ilyennek. A bölcselkedés pedig egész irányával azon volt, hogy a keresztény vallás iránt kételyeket támaszszon, bár legrosz- szabb képviselői céltudatosan épen az ellenkezőjét akarták ennek az iránynak, azonban elveik súlya és logikája maguk- kai rántotta őket. Gassendi materialismusát Franciaország- ban tanította, nem sokat különbözött az a Demokritos, Lucretius és EpiJcuros materialismusától, de nem volt a művelődéstörténetnek egyetlen egy kora sem, mely telje- sen szabadulhatott volna a materialismusnak sivár vigasz- talásaitól. Legalább szórványosan és titokban mindig főté- nyező volt a kultúrtörténetben, s tényleg, mint tudjuk, olyan bölcselkedő rendszer, mely a legprimitívebb elmének működéseihez is tud alkalmazkodni. Malebranche, a pap,
