Hittudományi Folyóirat 12. (1901)
Dr. Vetési József: Egy XVII. századbeli apologia
334 DB. VETÉSI JÓZSEF. szellemes, nem hat nagyon mélyre, de annyira mindig, hogy az olvasót gondolatokra birja, helyenkint megdöbbentse. Az ilyen munkatárs nagybecsű lehetett abban a korban, midőn XIY. Lajos korának klasszikus nyelvén kellett a mutatkozó modern eszmeáramlattal megküzdeni. S az ilyen korszerű apológiának első ismert példáját szolgáltatja a nagynevű francia író; azóta tudvalevőleg számos követője akadt. A keresztény vallás apológiájának mindig korszerűnek kell lenni. A milyen a támadás, olyan a védelem. Minu- cius, Justinus, Tertullianus, Origenes, Lactantius más-más módon írtak, még ha ugyanazon tévedésekkel vagy félre- értésekkel is találkoztak a keresztény vallás körül. Az apó- logia azután mindinkább bővül, minél inkább haladnak előre a tudományok; vannak újonnan támadó ellenvetések, vannak örökösen ismétlődő álérvelések, majd a történelem meghamisítása ellen kell állást foglalni, majd a természet- tudományok hirdette állítólagos igazságoknak jogtalan kizsákmányolása ellen, majd a nyelvtudomány során elkö- vetett hamisságokat kell leleplezni; majd a vallási közöny- nek tarhatatlanságát kell kimutatni s síkra szállani, főleg a materialismus tanításai ellen, megbeszélni az úgynevezett becsületes ember előítéleteit, szakadárok és eretnekek hazug vagy téves állításait. Szóval az apológia mindig egy-egy darabja a kultúrtörténetnek. Labruyére korában már érezhető volt egy korszerű apologia hiánya, de nem olyané, mely túlságos theologiai vagy filozófiai apparátussal legyen fölfegyverezve. Az írók egész serege élesztette az olvasási kedvet, a francia nyelv klasszikus magaslatra emelkedett, az általános műveltség mind jobban terjedt, s mindinkább kezdett független lenni a theologiai tudástól, bár a XVII. század végén a kérész- tény vallás ismerete hasonlíthatatlanul jobban volt elter- jedve, mint mostanság, s a nagy Pascal mégis joggal panasz- kodhatott a fölött, hogy a vallást azok támadják legerő- sebben, akik legkevésbbé ismerik; egy egész értekezésében pedig keserű szemrehányásokat tesz papi kortársainak, hogy
