Hittudományi Folyóirat 12. (1901)

Nyőgér Antal: Az oltár

AZ OLTÁR.

327

áldozatában, a szentmisében, minden Krisztussal egyesített, minden imádság, minden mozdulat, itt mind-mind Krisz- tusra céloz, a legszorosabb összeköttetést fejezi itt ki minden az Ur Krisztussal.

Az oltár és az áldozat mint fogalom is teljesen össze- kötött, egyik a másikat elválaszthatatlanul föltételezi. Az áldozatok Krisztuson nyugosznak, a szent miseáldozat az oltáron történik; az áldozat szorosan egybekötött az oltár- ral és így következőleg az oltár magát Krisztust jelenti.

Az oltár e jelentményét fejezi ki az egyház, a mikor az alszerpap fölszentelésónél ezeket a szavakat írja elő: »Az anyaszentegyház oltára Krisztus, sz. János bizonyságtétele szerint, aki az ő titkos látásaiban azt mondja, hogy ő áll- ván a trón előtt, egy arany oltárt látott, amelyen és amely által a hívők az áldozatadományokat az Atya Istennek szentelik.«

Mivel az oltár Krisztust jelenti, ez az oka annak, hogy valahányszor az oltárhoz járul és az oltártól a néphez fordul, a pap mindannyiszor megcsókolja az oltárt, mint Krisztusnak jelképét, az üdvözlésnek, tiszteletnek módja ez, de ugyanezzel a csókkal fejezi ki azt is, hogy Krisztushoz fűződik, akivel egyesültségben vannak a szentek, kiknek ereklyéit ez az oltár is tartalmazza.1

Az oltár jelképe ami jövő dicsőségünknek, egyesülé- sünknek Krisztussal. Jelképe a szentek egyezségének. Sz. János titkos látásaiban látta a trón körében a mennyei oltáron a bárányt2 és látta »az oltár alatt az Isten igéjéért és az afelől való bizonyságtételért megöletteknek lelkeit«,3 akik e látomás bizonysága szerint is közösségben, egyesü- lésben vannak Krisztussal. Az az égi oltár jelenti Krisztust, ennek az égi oltárnak utánzata a földi oltár is jelenti Ki’isztust, de úgy, amint az az égben van; az égben ő közös- ségben van a szentekkel: tehát akkor a földi oltár is jel- képe a szentek egyességónek.

1 Pouget. — Bened. XIV. P. P. De Miss. Sacrif. III.

2 Apoc. 5, 6.

3 Apoc. 6, 9.