Hittudományi Folyóirat 12. (1901)

Nyőgér Antal: Az oltár

314

XYÖGÉR ANTAL.

nincs. Nincs, nem volt, nem is volt szabad, hogy legyen; de volt őnekik keresztény értelemben vett oltáruk.

Vagy föltűnő volna-e, és a keresztény templom meg- létele ellen bizonyítana-e az, ha például Arábia belsejében, ahol az izlam még manap is, külsőleg annyira-mennyire, hatalmas, a kereszténység meg elnyomott, itt e helyen egy mozlim azt mondaná a kereszténynek: tinéktek nincs kába- tok, nincs mecsettek, és erre a keresztény semmi ellenvetést sem tesz, vagy épen jóváhagyja ezt? Vagy ki következtet- hetne e szóból zsinagóga arra, hogy a keresztényeknek nincs templomuk, ha egy zsidó azt vetné valamelyik kérész- ténynek a szemére, hogy nincs zsinagógájok ? Pedig zsina- góga végre is annyit jelent, mint gyülekezet, annyit jelent mint ecclesia; de melyik keresztény ember fogadhatná el e szót egy zsidótól zsidó értelemben az ő szentegyháza helyett? Légyen bár ez a keresztény világi hivő, vagy pap, avagy püspök, ezt a szót bizonyára elutasítja; mert ég és föld a különbség a között, amit ő gondol az ő keresztényi érzülete, hite szerint, meg a között, amit a zsidó gondolko- zás és érzés azzal a zsinagóga szóval megjelel.

Hasonlóképen volt Minutius, Origenes, Arnobius és a többi keresztény mindazzal a szóval, amivel Celsus, M. Cornelius Pronto és a többi pogány pogányos érzülettel és fogalommal jelelni akart, amikor azt írták és hangoztatták, hogy a keresztényeknek nincs bómosuk, nincs árájok, vagyis magyarán nincs bálványáldozati oltáruk, ezt egy hivő keresztény sem cáfolhatta meg, mert ilyennek nem is volt szabad őnálok lennie, hanem volt keresztény oltáruk, az Úr asztala.

Mikor a reformáció emberei ilyenből akarnak ková- csolni őstörténeti bizonyítékot, az őskeresztóny oltárok meg- létele ellen, csak szappanbuborékot fújtak a kohójok mellé állított üllőjökre.

Az újítók egy része be is látta azt, hogy még Celsus- sal karöltve sem lehet oly könnyen elbánni az őskeresztény oltárokkal, mert még abban az őskeresztény hajdanban, az első és második században is volt eltagadhatatlanul ilyen fon-