Hittudományi Folyóirat 12. (1901)
Nyőgér Antal: Az oltár
AZ OLTÁR. 315 nen tisztelt alkotmányuk a keresztényeknek; ott a magán- házakban, az erdők mélyén és a barlangok belsejében is, amelyet ábítatos buzgalommal környeztek azok mindig. Minthogy ez minden kétségen kívül bebizonyított történeti igazság, az ellenfelek tehát ismét a keresztények könyveit szállták meg, hogy a színpompában s drága illatban bővel- kedő virágról nem mézet, hanem epójök járta mérget szed- hessenek. Bezával azt mondták, hogy az őskorban a kérész- tényéknél e szavak: oltár és asztal egy jelentmónyű. Ez igaz, így van, de ők ezt az oltárral egy jelentményű asz- talt rögtön általánosították. Ez először is logikai hiba; mert ami egy fajról (species) rá nézve magában véve áll, az a a neki oly sajátos jegygyei bir, ami épen nem a nemé (genus), mert épen ebben különbözik — és itt lényegesen (essentialiter) — a többi fajtól (species). Az az asztal, amelyen a keresztény áldozat történt, igen sok esetben, épen az üldözések miatt, előbb csak közönséges asztal volt, de rögtön megszűnt az lenni, amint azt az áldozat helyévé tették, avatták föl. Beza az asztal használatára utal és ferdít; mert az a szeretet-lakoma, — «;׳«.t// — melyet a szent titkok ünneplése és az áldozás után jámbor lélek- kel megtartottak a keresztények, még ha az ott, magában a gyülekezeti helyiségben történt is, — mert nem lehetett máshová vonulniok — sohasem annál az asztalnál folyt le, ahol az áldozatot bemutatták, hanem egy, vagy két — amint a szükség kívánta — más különálló asztalnál. Az újítók a szentmise-áldozat ellen törve, a legkép- telenebb s csűréssel csavarással ferdített fejtegetésekre, bele- magyarázásokra is készek voltak, csakhogy valamikópen kiküszöbölhessék e fogalmat: oltár. Beza szerint az őskeresz- ténység gyülekezete mintegy, hogy így fejezzük ki, az ájta- tos hangulatban összejöttek zöld asztalánál kezdődött s foly- tatódott, bevégződött ugyanannál, de már a fehérrel terített asztalnál. Ámde korántsem így volt az, hanem úgy, hogy a kínos vértanúhalálra mindig szívesen kész hívek összejöttek, éne- keltek, imádkoztak, prédikációt hallgattak, és püspökük 21*
