Hittudományi Folyóirat 12. (1901)
Nyőgér Antal: Az oltár
AZ OLTÁR. 313 Ámde ez külső látszatnak is mind kevés. Nem más ez, mint könnyelmű és ártalmas játék a szavakkal, ha ugyan itt a játék szó helyett nem a siralom szót kell alkalmazni. A keresztény irók ama korban egyszerűen idézik az őket támadó pogányok szókitételeit, idézik úgy, amint azok kiírták, mondották és értették. A pogányok valamint a tem- plom szóval azokat, a külsejökben fényes pompával emelt épületeket jelezték, amelyekben anyagilag is bezártnak, körülvettnek vallották isteneiket, úgy az ara, görögül bómosz, oltár névvel azokat a külső íitogtatásra készült alkotmányokat tüntették ki, amelyeken hekatombáikat mu- tatták be bálványisteneiknek. Mi oly késő századok gyermekei a régi írásokból ért- jük csak meg a különbséget, de azok az írók ott éltek a pogányság tengerétől körülvetten, azoknak fülében élesen elválasztott volt az az elnevezés, amelylyel a pogány s amelylyel a keresztény ember az ő oltárát jelezte, s ha az a pogány ember oltárra gondolt, azt nem is akarta más formának gondolni, mint olyannak, amilyen az övé. Ellent- mondhatott-e tehát egy keresztény az ilyen, a pogány ember szájából hallott és egészen pogányul gondolt szónak? Nem! Hisz pogány fogalom felelt meg annak. Továbbá a keresztény épen azért, mivel a templom szó a bálványisten, vagy a bálványistenek fényes hajlékát jelentette, ezt a szót épen nem, vagy csak nagyritkán hasz- nálta ez időben, hogy ezzel az igaz Isten fölszentelt helyét jelezze, hanem Ecclesiának, gyülekezetnek, Domus Dei, Domus Domini, Or/.og tov Qeov, öíxog rov Kvolov, az Isten házának, az Ur házának, a galamb. házának hívta: épen így az ara helyett thysiástérion, áldozathely, vagy pedig leggyakrabban trapeza tou Kyriou, mensa Domini, az Ur asztala elnevezéssel élt. Föltünő-e már most ez után, hogyha a pogánynak, a saját pogány felfogása szerint nevezett áráját Origenes, Minutius, meg Arnobius nem fogadták el, és ha a pogány azt mondta, hogy ti néktek, keresztények, nincs árátok, erre ők beleegyezőleg azt válaszolták: úgy van, nekünk 21 Hittudományi Folyóirat. 1901.
