Hittudományi Folyóirat 12. (1901)

Nyőgér Antal: Az oltár

310

NYÖGÉS ANTAL.

tekintély, vagy az időknek akármilyen ősi, erősítő tanúság- tétele reánk erőszakolja azt a hitet, hogy a mise áldozat.« 1

Calvin tanítványa, Beza Tivadar, az igazság kénysze- rítő hatalma elől hátrálva megengedi ugyan, hogy a legelső időkben is voltak a keresztényeknél összejöveteleik alkalmával asztalok, de ezeken korántsem az áldozat történt, hanem csak a közönséges étkezésre használt tárgyak voltak ezek. így tagadja Beza is az áldozatoltárt, amelylyel teljesen ugyanegy jelentésűnek állítja a közönséges asztalokat.1 2

Ez eretnekek mind tagadták az Oltáriszentséget, azért tagadták az oltárt is és azt igyekeztek bebizonyítani, hogy a katholikus egyház oltárai sz. Cyprián karthágói püspök idejéből valók. Hajdan Antiochus: »bemene a szentek szentébe felfuvalkodva és elvivé az aranyoltárt, a világosító gyertya- tartót, minden edényt, a kenyeres asztalt, a korsókat, csőszé- két, arany füstölőket, az elfedő szőnyeget, koronákat és a templomban levő aranyékességeket, és összerónia mindent.« 3 Üressé lön az Úr háza. így tettek az eretnekek is, akik csakhogy tagadhassák a legszentebbet, a szentmise-áldozatot, kiszórni iparkodtak a kereszténység templomából mindent, ami csak a legkevésbbé is emlékeztette őket erre.

Hogy az eretnekek miért tagadták az őskeresztény hajdankornak oltárait, azt saját nyíltan kifejezett szavok megmondja. Ennek dogmatikai oka van: az áldozatot, az Oltáriszentséget tagadták. De amidőn a tizenötszáz észtén- dőnél több időnek folytonos gyakorlatával helyezték magú- kát ellentétbe, ekkor joggal elvárható, hogy történeti bizo- nyítókokkal adjanak számot e tettökről. Kérdezzük tehát, hogy vájjon létezik-e oly régi okmány, amelyre támaszkodva e hallatlan támadásukat legalább szinleg igazolni tudják ? Ok azt felelik erre: igenis van és pedig nem is egy. Hol. és

1 Calvinus. Lib. 4. Instit. cap. 18. §. 12. »Non est cur ulla

hominum authoritate, vel annorum praescriptione patiamur nos moveri ad credendum Missam esse sacrificium.«

3 Theodor. Beza. Epist. 8. »Quis non existimaverit adiaphoron esse, sive altaris, sive mensae alicujus usus.«

• Macch. I. 1, 23.