Hittudományi Folyóirat 12. (1901)

Nyőgér Antal: Az oltár

308

NYÖGÉR ANTAL.

kenyerek által előkópileg jelzett Oltáriszentségben, s amit az ó-törvényben az áldozat-oltár csak jelentett, az az új-tör- vénynek oltárán valósággal megtörténik: az Úr Krisztusnak, az Istenembernek valóságos áldozata a szentmise alatt.

Mi tehát célja a keresztény oltárnak? Az, hogy rajta folyton megújítva vérontás nélkül végbe menjen az a vég- télén érdemű, értékű áldozat, amit a megváltó Istenember az egész világ bűneiért a mennyei Atyának a Golgothán vérét ontva bemutatott.

Erről tanúskodnak az ó-szövetségnek különböző idők- ben létezett oltárai, ezt kiáltják azoknak kövei, ezt hirdetik a próféták megihletett ajkai, ezt akarta az Ür Jézus.

Az öskereszténység áldozat-oltárainak valósága.

Bár oly világos, oly magától értetődő az, hogy a való- ságos áldozattal biró keresztény vallásnak szükségszerűleg kell bírnia és kezdetétől fogva birt is saját oltárral: mégis volt idő, amelyben találkoztak emberek, kik a katholikus egyháztól eltagadni akarták az oltároknak létjogát. Ezt tették a XVI. század eretnekei. Szinte bámulatos, de szó- moréi valóság az, hogy nemcsak a mózesi kor Fáraója, de vele együtt mások, utána sokan évezredek múltával is, any- nyira juthatnak konok makacsságukban, hogy a szemeik előtt levő, a déli napnál fényesebb, a kézzel fogható igaz- ságot is képesek eltagadni, erőszakkal elfödik szemeiket csakhogy azt mondhassák, hogy semmit sem látnak s így tagadhassanak.

Luther és társai Calvinnal, voltak azok, akik minden- áron arra törekedtek, hogy a kereszténységtől elvitassák az oltárokat, azt állítván, hogy az őshajdanban a keresztények- nek nem is voltak oltáraik, de mivel azt már Luther sem tudta eltagadni, hogy a keresztények templomaiban az ő kora előtt sokkal nagyobb idővel, mint tizenkétszáz észtén- dővel tényleg léteztek, még ő szerinte is, oltárok, ezért erre nézve azt felelte, hogy: »Mindazokat az oltárokat, vala- mint Baálnak és a minden hamis isteneknek bálványképeit