Hittudományi Folyóirat 12. (1901)
Nyőgér Antal: Az oltár
AZ OLTÁR. 295 ne ragadják meg őket ezek, ne jöjjenek kisértetbe; mert bár fényes, drága az az anyag, de az egész semmi, »ti — így írt a próféta —■ ezt mondjátok magatokban: »Téged kell imádni Isten.« 1 Az ó-szövetség oltárának oly egyszerű, kezdetleges mivolta előkópi — typicus — jelvónynyel birt. Hisz mi volt az egész ó-szövetség? Előkészület az idők teljére, az áldoza- tok, a szertartások, melyekkel ezeket körülvétette az Űr, mind-mind a jövendő messiásra, annak végtelen áldozatára vonatkoznak, folytonos próféciák ezek a várva-várt Meg- váltóról. Ilyen az oltár is, egyszerű, kezdetleges, csak föld- bői vagy darabos kőből készült az, igy akarta ezt az Isten, bogy ezzel is jelentse azt, hogy csak tökéletlenek voltak azok az áldozatok mind, amelyeket az ó-szövetségben ezen bemutattak.2 Az embert természeti valójának legbensőbb érzete ösztökéli arra, hogy imádó hódolatát minél tökéle- tesebb bizonyítókkal mutassa ki a végtelen Isten iránt, bűnösségének tudata készteti őt, hogy teljesen megfelelő elégtételt nyújtson a végtelen isteni igazságnak; ezt áldó- zataiban iparkodott elérni a megváltásért sóhajtozó ember: és az Isten azáltal a kezdetleges,tökéletlen oltár által akarta népét figyelmeztetni arra, hogy szegények ezek az ó-törvényi áldozatok ahhoz, hogy egészen megfelelhessenek annak, amit Isten végtelen fölsóge és igazsága joggal elvár. Az ó-szövetség áldozatai előképei a Megváltó nagy áldozatának, ez áldozatokat tartó faragatlan kövekből vagy földből készült ószövetségi oltárok előkópi jelzői a meg- váltó Krisztus durván összerótt keresztjének, amelyen ő a kiengesztelő áldozatot bemutatta.3 Az oltár az ókorban is magának az Istennek volt a jelképe, az oltárra fölrakott áldozati tárgyak meg kül- sőleg jelentették az embernek imádatát, háláját az Isten iránt. Ennélfogva ama természetes valóságukban össze- rakott, csiszolatlan oltárköveknek symbolicus volt a jelent1 Baruch. 6. 2 Serrarii Comment, inl. Josue. qu. 16. 3 Comment. Procopii Historici.
