Hittudományi Folyóirat 12. (1901)

Dr. Hám Antal: Jónás próféta könyve

244

DR. HÁM ANTAL.

10. v. Én pedig a dicséret szavával áldozok neked; amit fogadtam, mind megadom a szabadulásért az Úrnak.

Én pedig, ha megszabadulok, a dicséret szavával áldó- zok: a magasztalás lesz áldozatom (Schegg); de mivel a תבז csak a leölendő áldozatokról használtatik, azért jobb: hála- imák között fogom bemutatni áldozatomat, melyet a törvény (Lev. VII. 12., 13.) hálaadásul előir, s beváltom azokat a fogadalmakat, melyeket megszabadulásom végett tettem. Ez a nyilatkozat azon az erős reményen alapul, hogy meg- menekülése tökéletes lesz.

Az Úrnak. Itt a héber és a Vulg. szövegében eltérés van. A Vulg. ugyanis a héber szöveg ה VT התעומי ל' szavait pro salute Domino-val fordítja, holott az értelem ez: Salus Jehovae! Dicsőség legyen az Úrnak! mert érzem és tapaszta- lom, hogy egyedül O az, aki segíteni tud az elhagyatottakon.

11. v. És az Úr parancsola a halnak, s az kivető Jónást a szárazra.

Vannak, akik Jónás partratételét is természetes okkal magyarázzák; így Corn, a Lap. abban a kellemetlen érzés- ben keresi, melyet Jónás a halnak okozhatott; Kaulen a cápák hányásra hajló természetére hivatkozik. De úgy lát- szik, hogy az író nem ok nélkül használta a »parancsola« 1 kifejezést, hanem azért, hogy megkülönböztesse az isteni beavatkozás ezt a módját attól, melyről ennek a fejezetnek elején a »rendele« 2 szóval emlékezett meg. Ennélfogva való- színűbb, hogy itt közvetetlen isteni működésről van sáó: az Isten kényszerítette a halat, hogy a prófétát kitegye a szárazra. Hol történt ez meg, annyira mellékes körülmény, hogy az író hallgatással mellőzte. Innen a nézetek eltérése. Roger azt állítja, hogy a mai Beirut és Tripolisz között; Lilienthal Fenicia vagy Cilicia partvidékére helyezi az eseményt; Keil, Vigouroux nagy valószínűséggel a Joppéhez közel eső tengerpartot veszik fel. Kevesebb valószínűség szól a Fekete-tenger, még kevesebb a Perzsa-öböl mellett.

1 רמאיו.

s ןמיו (II. 1.).