Hittudományi Folyóirat 12. (1901)

Dr. Hám Antal: Jónás próféta könyve

238

DE. HÁM ANTAL.

amiből azonban nem következik, hogy a próféta akkor mondta, miután már a veszélyből megszabadult,1 hanem inkább figy kell a dolgot képzelnünk, hogy Jónás, mihelyest érezte a hal gyomrában, hogy az Úr őt csodálatosan meg- tartotta s a haláltól megóvta, ebben már biztos jelét látta jövő szabadulásának, s mintha ez már be is teljesedett volna, hálát ad érte.2 Maga ez az imádság nem foglalja magában Jónás egész könyörgését, hanem csak a bevezető és befejező részt (Kaulen). Tartalmára nézve zsoltárokból van összeszerkesztve, melyeknek nemcsak gondolatmenetével, hanem legtöbbször kifejezéseivel is egyezik.3 Mindazáltal nem mozaikszerű, hanem teljes egészet képez és Jónás

1 Lilienthal szerint (i. m. u. o. §. 337. S. 430. f.) mig Jónás halott volt a halban, ezt az imát nem mondhatta, hanem csak akkor, mikor már az Isten öt feltámasztotta, de minthogy a prófétának ekkor még nagy zavarban kellett lennie, nem egykönnyen fogható fel, hogyan mondhatott ily rendes imát. Ezért hihetőbb, hogy ez akkor történt, mikor már a szárazon biztonságban érezte magát s zavará- ból kissé magához tért. Ezért a 11. vers plusquamperfectummal for- di tandó.

2 Theophylact. Com. in Jon. II. 2. Nihil damni passus est a a ceto vates, sed veluti pro domo ceto usus, neque corporis neque mentis jactura facta, Dei praesentem opem sentit. Non ignorans autem, quod offenderit Deum per hoc, quod ministerio legationis noluerit fungi, convertitur ad precationem: quique olim in sola Jerusalem Deum aperte apparere arbitrabatur, nunc ipsum in alvo ceti prae- sentem reperit gratiasque agit illi, quod se servaverit.

3 Az egyezés feltűntetése végett alkalmasnak találjuk ezen a helyen állítani párhuzamba Jónás próféta imáját a zsoltárok megfelelő helyeivel a Vulgáta beosztása szerint.

Jónás.

II. 3. Szorongásomban az Úrhoz kiálték, és meghallgata engem;

a pokol gyomrából kiálték, és meghallgatád az én szómat.

4. Bevetettél engem a mély- ségbe, a tenger kebelébe, és a víz körülvett engem;

örvényeid és habjaid mind át- mentek fölöttem.

Zsoltárok.

119, 1. Az Úrhoz kiálték, midőn szorongattatám ; és meghallgata engem. V. ö. 17. 7.

29, 4. Uram! kihoztad a pokol- ból lelkemet; kiszabadítottál en- gém a sírgödörbe menők közöl.

41, 8.

. . . magas hullámaid és habjaid mind átmentek rajtam.