Hittudományi Folyóirat 12. (1901)
Dr. Hám Antal: Jónás próféta könyve
JÓNÁS PRÓFÉTA KÖNTVE. 237 is tudja változtatni s a mint el birja venni az életet, épen úgy meg is tudja tartani minden körülmények között; mert írva van: »Uram, Te vagy, kinek az élet és halál fölött hatalma vagyon.« (Bölcs. XVI. 13.). Hogy miért akarta Isten ily csodálatos módon meg- tartani a prófétát, erre Kaulen három okot hoz fel. Az első, hogy mivel a próféta az isteni igazságosságnak nem tett eleget, büntetéssel kellett sújtani, és mivel ö a halált válasz- tóttá, a halál fiának kellett lennie, de úgy, hogy ő is meg- javulhasson, Istennek tervei se maradjanak félben. A második ok az, hogy Isten Jónást az erénynek azon fokára akarta emelni, amelyen még nem állt. Átlépte az engedelmesség törvényét nem Isten, hanem népe iránt való szeretetből; kényszeríteni kellett tehát, hogy az emberi vonzalomról lemondva, magát egészen Isten akaratának engedje át. A harmadik ok pedig az, hogy a próféta csodálatos megtartásának nagyban hozzá kellett járulnia Isten tervé- hez, melyet Ninivében meg akart valósítani. Mivel ugyanis a niniveiek annyira romlottak voltak, hogy ha lélekben egészen meg nem töretnek, nem tartottak volna bűnbánatot, olyannak kellett hirdetnie az isteni szándékot, aki szent- ségével és életének rendkívüliségével egyszerre mély be- nyomást tehet lelkeikre. Ilyen volt Jónás, miután börtöné- bői kiszabadult.1 2. v. És imádhoz éh Jónás az ö Urához Istenéhez a hal gyomrából. Jónás imája hű kinyomata annak a veszélynek, melybe vétkének büntetéséül jutott, de kifejezője ama nagy biza- lomnak is, melyet Isten irgalmába helyezett. Ez a két érzelem vonul keresztül az egész imádságon oly módon, hogy előbb lefesti veszedelmes helyzetének iszonyatosságát (II. 3a, 4, 5a, 6, 7a, 8a) s utána kifejezést ad a megszabadulás biztos reményének (II. 3b, 5b, 7b, 8b); az Úr dicsőítése (II. 10.), mint az imádság végső pontja, méltó betetó'zése a hálás szív érzelmeinek. Ez az imádság tehát hálaima, 1 Kaulen, Libram Jonae exposuit, cit. in II. 1. p. 36. sq.
