Hittudományi Folyóirat 12. (1901)

Dr. Hám Antal: Jónás próféta könyve

236

DR. HÁM ANTAL.

engesztelő áldozat és tipusa a feltámadásban, mint ezt sz. Máté (XII. 40.) bizonyítja. De ha a próféta élve maradt a halban, nem lehet Krisztus feltámadásának előképe, mert akkor Jónás nem támadt fel. Ennélfogva a hal gyomra valóban sír volt, melyben a próféta holtteste 3 nap és 3 éjjel nyugodott.1 Csakhogy Jónás próféta nem halálában volt Jézus Krisztus tipusa, sem nem feltámadásában, hanem a halban való három napos tartózkodásában s onnan való kiszabadulásában. Mert tévedés azt hinni, hogy sz. Máténál Jézus Krisztus és Jónás próféta nyugvásának módja hason- líttatik össze; nem a mód, hanem az idő: Valamint Jónás három nap és három éjjel volt a cethal gyomrában: úgy az ember fia (is) három nap és három éjjel lesz a föld szívében.2 De ha nem is halt meg Jónás, s ha nem is támasz- tóttá öt fel a Mindenható halottaiból, azért mégis tipusa lehet Krisztus Urunk feltámadásának a halból való meg- szabadulása által; mert a típus lényegéhez nem az azonosság, hanem csak a hasonlóság tartozik.3 Mindezeket figyelembe véve, a legtöbb s a legnagyobb tekintélyű magyarázó azt állítja, hogy Jónás a halban is élve maradt. Ellen ve tik ugyan: hogy nyelhette el Jónást a hal összetörés vagy zúzás nélkül; hogyan lélegzhetett Jónás a hal gyomrában s hogyan állhatott ellen a gyomor működésének stb. Csakhogy feledik, hogy itt az isteni mindenhatóság nyilvánulásával állunk szemben, amikor az efféle kérdések mind alapjukat vesztik. Mert mi szükség van magyarázatot keresni ott, hol maga Isten működik? kérdi sz. Cirill. (Com. in Jon. II. 1.) Nem ura-e az egész természetnek és minden erejének? Aki a természetet megalkotta, bizonyos, hogy ép oly könnyen meg

1 Lilienthal i. m. Thl. III. c. 7. §. 335. S. 426. ff.

2 Y. ö. Veith, Scriptura Sacra contra incredulos propugnata. Augustae Vind. 1793., P. VI., p. 271., Q. IV. Tarkanyi fordításában sz. Máté eme helyének második felében a szórend hibás és kétértelmű.

3 Sz. Jeromos szerint (In Os. XI. 1. 2.) »Typus enim partem indicat (i. e. similitudinem, non identitatem): quod si totum prae- cedat in typo, jam non est typus, sed historiae veritas appellanda est« (i. e. pertinet ad sensum literalem). A mi zárójel között van, az Comely magyarázó jegyzete. Introd. Gén. Parisiis. 1885. p. 533.