Hittudományi Folyóirat 12. (1901)
Dr. Hám Antal: Jónás próféta könyve
20 DK. HÍM ANTAL. Végül Abdiás 20. versében nem Egyptomról van szó, hanem Edomot, Izrael ellenségeinek repraesentálóját kell ott érteni.1 Ezekből kitűnik, hogy Jónás könyvének hazája nem Egyptom, sem nem Abdiás próféta írta azt. Nachtigal hypothesisének is több szól ellene. A Jón. III. 1. ת״נטי másodszor szava ugyanis világosan utal az első fejezetre, melyben Jónás az első megbízatást kapja. Még inkább feltételezi az I. fejezetet, már mint meglevőt, a Jón. IV. 2., ahol a próféta mondja : »Kérlek, Uram, nem ez vala-e az én igém, mikor még földemen valék. Azért igyekeztem Tarzisba futni...« Ezt későbbi író nem írhatta, ha még nem volt meg az első fejezet. De maga az I., III., IV. fejezet nyelvezete is egy íróra vall. Q-oldhorn állítására pedig azt jegyezhetjük meg, hogy az csak akkor volna igazolva, ha Jónás könyvét a szerző valóban azért írta volna, amely célból ő állítja. Ámde, mint látni fogjuk, a cél egészen más, s nincs is alap rá, hogy az írónak efféle célzatosságot tulajdonítsunk. Tehát a hagyomány, mely Jónás prófétát mondja a róla elnevezett könyv szerzőjének, megdöntetlenül áll. Nem is képesek azt megingatni azok az ellenvetések sem, melyeket ebből a szempontból szoktak felhozni ellene. »A mi szerzőnk, veti ellen Krahmer, úgy beszól magáról, hogy belőle világosan láthatjuk, hogy Jónás és a könyv írója két, egymástól teljesen különböző személy, mert Jónás magáról tiszta történeti harmadik személyben nem szólhatott. Amiből kitűnik, hogy a könyv szerzője erről a régi híres prófétáról akart valamit elmondani.« 3 Ez az ellenvetés akkor volna jogosult, ha egyedül Jónás volna az, aki magáról a harmadik személyben beszól. Ámde ezt megtaláljuk más szentírók műveiben is és pedig oly helyeken, melyeknek igazeredetűségót eddig senki sem ' Schegg in Obadj. I. 20. (Die kl. Proph. óit. 2. Abth. 392. k. 1.). s Krahmer, Das Buch Jonas hist.-krit. untersucht und auf seinen wirklichen Inhalt zurück geführt. Neue Ausg. Quedlinburg und Leipzig. 1846. 5. 1.
