Hittudományi Folyóirat 12. (1901)
Dr. Hám Antal: Jónás próféta könyve
18 DB. HÁM ANTAL. dőlésüknek még az ő életükben be kell teljesülnie. Ámde ez csak föltevés lehet, mely azonban minden esetben bizo- nyitásra szorul. Az elmondottakból világos, hogy apologeticus állás- pontot Jónás könyvére alkalmazni nem lehet. Oly föltevésen alapszik az, melyet nem hogy semmi sem támogat, hanem minden ellene szól. De szintén nem győzik be Hitzignek felhozott érvei sem azt, hogy könyvünk hazája Egyptom, sem, hogy Abdiás írta. A kharisit ugyanis egészen felfogható és megérthető Asszíriának éghajlati viszonyaiból. Ismeretes, hogy Asszíriá- nak csak északi és északkeleti részén emelkednek hegyek, míg a délkeleti és déli része egészen nyitva áll a síkság felől jövő szeleknek. Ninive pedig a déli lapályon épült, s így természetes, hogy nemcsak a nap égető melegének volt kitéve, hanem a déli és délkeleti fojtó szelek is meg- meglátogatták. Layard is tapasztalta, hogy a puszták felől jövő szelek nyáron fojtó meleggel párosulnak Ninivében.1 A kharísifc szóból tehát inkább azt kellett volna követkéz- tetni, hogy a ki azt használta, valóban volt Asszíriában és saját tapasztalásából ismerte az időjárást. De a kik áj ón sem vezet Egyptomba, mert még egy- általán nincs kiderítve, vájjon egyptomi szó-e ? 2 Ha Hero1 Layard, Trochonnál i. m. 214. 1. ad v. 8. 1 Winer szerint a régibb exegeták a ןויקיק szót a איק és ץיק szók összetételének tartották (= vomitus vehemens) s az előbbit a אוק, az utóbbit a ,Ti? igéből származtatták, tehát héber gyökből. De ezt a szófejtést Krahmer nem fogadja el, mert szerinte nem bízónyos, hogy létezik-e הימ ige? Igaz ugyan, hogy Jer. XXV. 27. elő- ״ tIt . . fordul egy ןיק alak, de ezt egész helyesen levezethetjük a אוק igéből. A ה״? ellen szól még az is, hogy ebből az igéből származott főnevünk T׳ T . . .. ׳ nincs. Ezért Krahmer a ןוימיר szót a HP fonódik, csavarodik, nőve7 ' tJ t nyékről: fölfut igéből vezeti le. A ,רוק igének erősítő alakja a ן'וי|?יק e h. ןרוקרק (épen úgy, mint Habak. II. 16. לקיק1ן e h. ץלקלק nagy szégyen a ןולק szégyen szótól) erősen (hamar) fölfutó, gyorsan szárba szökkenő (Krahmer i. m. 88. kk. II). /־
