Hittudományi Folyóirat 12. (1901)

Dr. Kováts Sándor: A Tárkányi-féle magyar Szentírásról

HITTUDOMÁNYI MOZGALMAK, VEGYESEK.

169

5. Simon és Lévi (igazán) testvérek;1 erőszak eszközei az ő fegyvereik;2 6. tanácsukba ne menjen az én lelkem, és gyülekezetükhöz ne csatlakozzék az ón szívem;3 mert haragjukban embert öltek és önkényükben aláásták a falat.4

7. Atkozott haragjuk, mert erőszakos és (átkozott) dühök, mivel túlkemény,5 (azért) szétválasztom őket Jákobban és szétszórom őket Izraelben.'5

8. Ellenben téged, Juda, dicsérni7 fognak fivéreid,

1 T. i. jellemre nézve is, egyenlő hevesek, erőszakosak, együtt kegyetlenkedtek Szikhemitákon. Gén. 34. fej.

s Erőszak, mert előbb tehetetlenné tették őket, Gén. 84, 25. — Makhcroth hapax legomenon, azért sokfélekép fordítják, a LXX., Vulg., Midras, Targum és ma közönségesen kardot, lándzsát, általában fegyvert értenek alatta.

a Újra kárhoztatja, amit Szikhemben elkövettek, mint már akkor mindjárt. Gén. 34, 30. — Szivem, az eredetiben és Vulg. szó- szerint: dicsőségem, ámde már a parallelism, is mutatja, cf. Ps. 7,

6., hogy lelkem synonymája.

4 Azaz elfoglalták erődeiket, fordítható így az eredeti, de inkább: elvágták, elmetszették az ökrök inait, Gen. XXXIV. 28., átvitt érte- lemben : tönkre tették előkelőit vagy ifiait.

5 Túlerös, túlkemény: bűnös felindulásuk és boszújuk, mivel túlságos kegyetlen; nem menthető a pillanatnyi felhevüléssel, mivel minden határt túlléptek. — Atkozott: az átok nem örökre szól és nem feltétlen, t. i. új érdemeket szerezvén, kiengesztelhető. Tényleg Lévi törzse megengesztelte ez átkot Mózes, Áron és a Leviták bűz- galma által. Exod. XXXII. 26. kk., Num. XXV. 7—8. Azért kapta a papi hatalmat — és Mózes áldásában, Deut. XXXIII. 8—11., részesül. Ellenben Simeon újra botlásba esett, Num. XXV. (Zambri), azért nem is említtetnek Mózes áldásában, Deut. XXXIII.

* E jövendölés beteljesedett: Simeon és Lévi szétválasztattak és mindenik szótszóratott. Levi nem kapott az osztozkodáskor törzs- birtokot, hanem szétszóratott 48 városba. Num. XXV. 2—8., Jós. XVIII. 7., XXV. 4—40. Simeon keveset kapott Juda törzse terű- létén, Jos. XIX. 2., 9., legkevesebben is voltak, Num. XXVI. 14., és midőn később kissé megszaporodott, I. Krön. IV. 24., 27., a szaporulat kénytelen volt kivándorolni a Jordánon túlra, I. Krön. IV. 38—43., két rajban.

י Juda, dicsérni fognak — a zsidóban szójáték, mert Juda = dicséret, mely nevet anyja, Lóa, azért választá, Gen. XXIX. 31—35., mert oka volt érte az Urat dicsérni. Most pedig Jákob áldása nevéből indul ki, a következőkben több gyermekénél ismétli ez eljárást.