Hittudományi Folyóirat 12. (1901)

Dr. Kováts Sándor: A Tárkányi-féle magyar Szentírásról

HITTUDOMÁNYI MOZGALMAK, VEGYESEK.

115

inig sz. Jeromos pontosan jelöli a spiritus és anima szavak- kai, hogy hol áll tvev/.1a, hol illetve macii vagy nefes

a,z eredeti szövegben. Ezt azonban a magyarban nem is lehet tenni, mivel a szellem szót nem szokás az emberi lélekről használni, hanem csak az angyal és ördögökről, forma sub- sistens, substantia spiritualis completa-ról.

De ha már ennyire belementem a bibliai anthropo- logia szóhasználatának ismertetésébe, még egy megjegyzést nem hallgathatok el. Sokszor szerepel ott ez az ellentét: külső és belső ember, az egyik az ember látható része (a testi), a másik láthatatlan része (a lélek), csakhogy a belső ember alatt a lelket nem csupán természeti, hanem természetfeletti adományaival (malaszt) együtt kell érteni, pl. II. Cor. IV. 16. k., licet is, qui foris est, homo noster, corrumpatur, tamen is, qui intus est, renovatur de die in diem, Tárk. ha a mi külső emberünk fogyatkozik is, mindazáltal a belső napról- napra megújul. A jegyzet egyszerűen a test és lélek ellen- tétére magyarázza ezt, ami nem egészen kielégítő. II. Cor.

V. 1., scimus, quoniam si terrestris domus nostra . . . dissol- vatur, quod habemus a Deo aedificationem, domum non manufactam, aeternam in coelis. Az ellentét ez: természeti, földi, időbeli rész == természetfeletti, mennyei, örök rész. Tárk. tudjuk, hogy ha a mi földi házunk (jegyzet: tes- tünk), melyben lakunk, leomlik, van épületünk az Istentől, nem kézzel állított, hanem örökké való, házunk mennyekben; jegyzet: a megdicsőült test a feltámadás után, v. ö. I. kor. XY. 35. E jegyzet első fele nem helyes, Eph. III. 16., ut det vobis . . . virtute corroborari per spiritum ejus in interio- rem hominem. Tárk. engedjen megerősödnétek az ő lelke által a benső emberben, jegyzet: belső ember = az ember lelke, mely a jobbat akarja, v. ö. Eom. VII. 22. Ismét más értelme van Eom. VII. 22., ahol a belső ember = a jóra hajló ember, aki a jóra hajlik nem csupán a malaszt hatása alatt, hanem a természet jobbik esze, szava szerint is, lásd Eom. II. 15. Ezen belső ember ellentéte a rosszra hajló ember (concupiscentia), Eom. VII. 23. Ez az ellentét tehát körülbelül azonos azzal a másikkal, amelyik szintén sok8*