Hittudományi Folyóirat 12. (1901)
Dr. Kováts Sándor: A Tárkányi-féle magyar Szentírásról
HITTUDOMÁNYI MOZGALMAK, VEGYESEK. 101 fiainak sorsát és az állatok (vagy barmok) sorsát illeti, egy ős ugyanaz a sorsuk, amilyen ezek halála, olyan amazok halála is, mert egyazon életerő van mindnyájukban, Hebr. S3S הוי דהא, Tárk., hasonlókép lehelnek (?) mindnyájan. Meg- jegyzem, hogy ez a latin Yulgatában is szabadon van for- dítva. Eccle. VIII. 8. azt akarja mondani, hogy nem áll az ember hatalmában megakadályozni a halált, vagyis a test és a lélek szétválását és ezt így fejezi ki: non est in homi- nis potestate prohibere spiritum = visszatartani a lelket. Tárk. Nincs az ember hatalmában, hogy visszatartóztassa lelkét. Egyáltalán, hogyha a halál jelzésére szolgáló kifejezé- seket vizsgáljuk, azt tapasztaljuk, hogy a mach gyakran használtatik a test és lélek szétválásának jelzésében, pl. Baruch. II. 17. mortui . . . quorum spiritus acceptus est e visceribus suis, Tárk. a megholtak . . . kiknek lelkűk kivétetett tes- tűkből, Eccle. III. 21. quis novit, si spiritus filiorum Adam ascendat sursum et si spiritus jumentorum descendat deor- sum? Tárk. Ádám fiainak lelke . . . barmok lelke, Eccle. XII. 7. (in morte) pulvis revertitur in terram, et spiritus ad Deum, qui Dedit illum, Tárk. lélek. Tob. III. 6. a haldokló lelkét (mach) Isten fogadja. Hasonlókép, midőn Isten elhatá- rozza, hogy megrövidíti az emberek életét, Gen. VI. 8. non permanebit spiritus meus in homine in aeternum, quia caro est, et erunt dies illius 120 annorum, Tárk., nem marad meg az ón lelkem az emberekben mindörökké stb. Hasonlókép Thren. II. 12. cum exhalarent animas suas nafsam, sőt azonosíttatik a testi élettel, ily értelemben mondják: anima occiditur Deut. XXII. 26., Tárk., megtámadja atyafiát és megöli. Vulgata: et oceidit animam ejus. Továbbá: anima moritur, Jud. XVI. 30., morti traditur, Isai 53. 12. Egészen hasonló az újszövetségi görög nyelv szó- használata, pl. Luc. XII. 20. hac nocte animam xf/v/ti tuam repetunt a te, i. e. moriturus es, Tárk., számon kérik tőled lelkedet (ez más, ez csak folyománya a halálnak, mert utána következik az ítélet, judicium particulare), Ján. X. 11. bonus pastor animam suam dat pro ovibus suis, Tárk., helyesen a jó
