Hittudományi Folyóirat 12. (1901)

Dr. Kováts Sándor: A Tárkányi-féle magyar Szentírásról

HITTUDOMÁNYI MOZGALMAK, VEGYESEK.

99

elveszti életét és érettem, megtalálja azt. És a jegyzetben {ad X. 39) helyesen szembeállítja a jelen földi életet a jövő, az örök, a valódi élettel, de helytelenül belekeveri a földi boldogságot, amiről az eredetiben szó sincs. Egyáltalán ezt a szójátékot csak a zsidó nefes említett kétértelműsége (ólet-lélek) mellett lehet érteni, lehetetlen tehát szószerint fordítani, azaz hogy érthetővé váljék, fel kell oldani a for- dításban. Hasonló értelemben használtatik a Vnr/jj szó Ján.

X. 11., v. ö. Mát. XXVI. 28. Bonus pastor animam suam (i. e. vitam, sanguinem) dat pro ovibus suis, életét adja juhaiért, és Exod. XXI. 23. animam pro anima, Tárk. ezúttal helyesen életet adjon életért.

Ugyanezen körülményen, hogy t. i. nefes a test élet- elve, alapulnak a következő kifejezések: anima (sine cibo) est siccata, vacua, i. e. esurit, így Num. XI. 6., Tárk., lel- künk elszáradt (?), Isai. XXIX. 8., Prov. YI. 30., X. 3. XXVII. 7. anima (i. e. homo carnalis) desiderat vesci car- nibus, Deut. XII. 20., Tárk., húst akarsz enni, mit lelked kíván, Prov. XIII. 14. sitivit anima mea, Prov. XXV. 25. anima esuriens et sitiens saturatur cibo et potu, Psalm. OVII. 5. 9., Isai. LV. 2., Prov. XXVII. 7. etc. Vagy pedig, mint alább látni fogjuk, nefes használtatik az ember helyett, avagy a személyes névmás helyett, s ez alapon oldandók meg a köv. helyek, így Zsolt. 106. 5., Tárk. Éhezvén és szomjuhozván, lelkűk (?) elbágyadt bennük, 106. 9., Tárk., megelégítette a sóvárgó lelket, az éhező lelket (?) megelégí- tette jókkal.

Nefes tehát első sorban a lelket, mint a test életelvét jelenti, de azért a nefes és a mach nem két külön dolog, hanem ugyanegy dolog, t. i. a lélek, két külön szempontból tekintve. Ezt legvilágosabban bizonyítja az, hogy a nefes szó, mint a mach synonymája is használtatik, t. i. nem a test életelve (állati lélek), hanem eszes lélek érteményében, pl. a lélek, nefes, gondolkodik, így Zsolt. 139. 14., Deut. IV. 9., Prov. XIX. 2.; beszél Thren. III. 24.; ért Jer. IV. 19., különben a nefes birtokraggal, pl. anima mea = az eszes állag, személy = ón stb. Továbbá a nefes-nek tulajdonít7*