Hittudományi Folyóirat 11. (1900)
Dr. Szilvek Lajos: Magyarország és a kereszténység
MAGYARORSZÁG ÉS A KERESZTÉNYSÉG. 81 boldogító elméletet s mikor odáig jutottak már, hogy kiki vagyonát és életét csak saját fegyverével biztosíthatja akár Ázsia rengeteg pusztaságain, végre megkönyörülvén rajtuk a Gondviselés, a szabadság keresése- és kísérletezéseinek egy- egy zsarnok kényuralma szabott epedve óhajtott befejezést. A rationalismus-, az atheismusnak a múlt században hirde- tett és a közéletre alkalmazott elvei megtermették szükség- szerű következményeiket, gyümölcseiket. A szabadság oda vedlett, hogy a történeti múlttal bírt közvetítő szerveze- teknek sem életük, sem szabadságuk, a helyi előjogokat teljesen elnyomták, és az állami mindenhatóság pogány ere- detű elmélete nem ismervén autonom testületeket, megte- remtettek egy oly centralisatiót, amelyben csak a közpon- tosított nagyobb szám brutális ereje uralkodik s tipor le mindeneket. Az egyenlőséget úgy valósítják meg, hogy az ellenpárt semmihez sem juthat és szinte törvényen kívül helyeztetik és az adózó polgárok nagy része ki van zárva a közelőnyökből. A keresztény önmegtagadás híjján az egyenlőség a legnagyobb fokú egyenlőtlenséget teremtette meg. A testvériség öblös torkú hirdetői odáig juttaták a közállapotokat, hogy mint fenevadak rontottak egymás ellen és mindenkinek reszketnie kellett, nehogy holnapig egy egész fejjel, a saját fejével, megrövidítsék. A népek nyomora és elnyomottsága, az élet kevélysége, az élvezetek lankasztó szomjúsága, a kincsvágy nyugtalan- sága, az emberek hiúsága, szeretetlensége, önössége s mind- azok a nagy sebek, amelyek a modern társadalom szerve- zetét pusztítják, nem hegeszthetők be a gyógyszer nélkül, amelyet az Isten Fia készített az emberek számára egy- házában. Nem tartozunk az elmúlt idők feltétlen magasz- talói közé, nem áhítozunk a Inudator acti temporis olcsó dicsősége után, nem az elfogultság keserűsége beszél belő- lünk megdohosodott elvek nógatása gyanánt, nem; szeret- jük, bámuljuk korunk nagy találmányait, meglepő haladását, amelyek százszorozzák az ember erejét és hatalmát, de nem szabad felednünk egy pillanatra sem, hogy villamossággal nem lehet az elméket megvilágítani, gőzzel a szíveket fel6 Hittudományi Folyóirat. 1900.
