Hittudományi Folyóirat 11. (1900)
Dr. Szilvek Lajos: Magyarország és a kereszténység
DR. SZILYEK LAJOS. méltókká tesz bennünket a Krisztussal való testvérségre. Nem a kereszténység, a magára hagyott természet ellensége az embernek és a népeknek, mert nem képes őket a méltó- ságukat megillető' színvonalon fenntartani, nem tudja őket a tévedéstől és bűntől megóvni, azokból kiszabadítani. Nem ismerek használhatóbb embereket az egész kereszténynél; mi sem edz jobban a munkára, fokozza erőinket, hatvá- nyozza türelmünket, mi sem biztosíthatja hathatósabban a nemzetek nagyságát és dicsőségét a kereszténység üdv- árasztó elveinél. Gondosabb atyákat, önfeláldozóbb anyákat, engedelmesebb gyermekeket, hűségesebb hitvestársakat, ön- zetlenebb polgárokat, halálra készebb katonákat — s így sorba vehetnők a családi, állami és társadalmi élet minden osztályzatát — semminemű bölcseleti iskola vagy vallási irány nem adhat az emberiségnek, mint adtak a keresztény vallás jól felfogott s utógondolat nélkül alkalmazott gya- korlati életszabályai. Napjainkban a haladás, a civilizáció alatt igen sokan csak az anyagi fejlődést értik, amelyben a társadalmi erők tisztán természeti fejlesztése foglaltatik. A természet-, vegy- és erőműtani találmányokat, a tudományok gyakorlati alkal- mazását méltán bámuljuk meg, de az ipar, mesterségek, művészetek, tudományok haladása csak úgy lehet üdvös egyénre és népekre, 11a mindezek érzelmi és valláserkölcsi fejlődésünket nem akadályozzák, sőt előmozdítják. Mit használt Hellasznak költészete, művészete, filozó- fiája; mit Rómának világuralma, dáriusi kincsei, a testnek a világ minden részéből felhalmozott gyönyörűsége: e külső fény benső magvát nyomasztó sötétség tette ki, a viruló egészség leple alatt dögleletes kór lappangott, az emberek erőltetett mosolygásával metsző ellentétet képezett szívük vigasztalhatatlan szomorúsága . . . De mit is fűzök én szót hiú szóhoz s hajszolok üres frázisokat, mikor mindnyájunk füleiben csöngenek az evangélium szívet-velőt átjáró egy- szerű szavai: Mit használ az embernek, ha az egész világot meg is nyeri, lelkének azonban kárát vallja ? . . . Es a századvég modern embere meg népei boldogul7 6
