Hittudományi Folyóirat 11. (1900)

Dr. Szilvek Lajos: Magyarország és a kereszténység

MAGYARORSZÁG ÉS A KERESZTÉNYSÉG.

75

A keresztény vallás elveinek a gyakorlatba való átvi- tele a földteke minden egyes megtért népénél, s így a magyaroknál is, haladást, művelődést, polgárosodást szült. A keresztény vallás tanainak rövid összfoglalata: az Isten és az ember iránt köteles szeretet üdvös eredményeket mutat fel az egyén, társadalom és az állam életében. A civilizáció ezen neme szerencsés súlyegyenben tartja a társadalom minden erőit és tényezőit, és kívüle nem lehet biztos alapra fektetni a nemzetek jövendőjét. A népek tragoediája a nemzetek egybevágó őshagyománya és hitelre méltó története szerint akkor kezdődik meg, mikor elsza- kadnak Istenüktől. Az ember Istentől ered, hozzá törekszik vissza is. Feléje az utat Az jelölte ki, aki a nemzetek év- ezredeken át tartó epedésének megfelelőleg testet öltve jelent meg köztünk, s világváltó tanításának zálogául meg- íratta az evangéliumot. Ez a Noé bárkája az egyházban, amelyen kívül a tévely és bűn világelöntő özönében nincs menekülés. Amely nép nincs rajta, hiába küzd kótségbeeset- ten az élet árjának bősz hullámaival.

Napjainkban azonban igen sokan másban vélik fellel- hetni a civilizációt. Sokan azt hiszik, hogy a keresztény életfelfogás mellett nem maradhat meg az egyénben semmi az élethez való kedvből, hogy lemondva az élet összes örömei- ről egész létünk minden mozzanatát szorongás, önmegtaga- dás tenné ki; hogy a kereszténység ellensége minden valódi haladásnak és zsarnoki iga a megalázott nemzetek vállain. Megfélemlített fantáziájuk természetellenesnek vádolja a kereszténységet, és azt a képtelenséget akarja velünk elhi- tetni, mintha Krisztus ellensége lenne az embereknek, és egyháza akadály a népek jóllétének felvirágzásában.

De nincs igazuk. Mentita est iniquitas sibi! A gonosz- ság maga magának hazudott. Sehol a világon nagyobb békességet nem találunk, mint az istenfélő lelkek belső nyugalmában. A keresztény benső karcz edzi legnemesebb erőinket, megóv a szellemi és erkölcsi tespedéstől, benső tartalmasságot kölcsönöz pályafutásunknak, lelki szemeinket a magasba irányítja s átszellemítvén összes törekvéseinket,