Hittudományi Folyóirat 11. (1900)

Dr. Szilvek Lajos: Magyarország és a kereszténység

DE. SZIL VEK LAJOS.

72

is involválja, amire, hazánk történetének gondviselósszerű lefolyását illetőleg egy másik dolgozatomban (Nemzetünk és a Gondviselés.) igyekeztem is röviden rámutatni. Azért, midőn nemzeti történetünk egyik nagy határkövénél, a kereszténység befogadásának kilencszázadik évfordulóján mindes lelkes magyar szívében felhangzik az ihletett költő intő szava :

Hazádnak rendületlenül Légy híve, óh magyar;

Bölcsöd az s majdan sírod is,

Mely ápol s eltakar.

a haza iránt való szeretetnek igaz, gyakorlati haszonnal járó felbuzdulása nem történhetik meg a nélkül, hogy a keresztény vallásnak hazánkban felmutatott üdvös eredmé- nyeit jól meg fontolván, lelkünk minden erejéből ne igye- kezzünk terjeszteni azt a világnézletet, amelynek nyomában annyi áldás kelt hazánk viszontagságteljes történetében. A nemzet testéből olyan elsőrendű szervet, minő a törté- net tanúsága szerint a kereszténység, nem lehet kiszakítani annak végzetes megsértése nélkül. A legdicsőbb emlékezetű magyar, szent és hős egy személyben, Hunyady János, a sír szélén így szólott fiaihoz. László- és Mátyáshoz: »Isten !élelme és a haza szeretető az, amit örökségül rátok hagyok.« Csakugyan, Isten nélkül lehetetlen lett volna népünknek fennmaradását biztosítani:

Ha csak az TJr nem építi a házat A kőműves hiába épít;

Ha csak az Ur nem őrzi meg házadat A honvédők hiába védik, 1

és miként Nagy Konstantint égi jelenés oktatta ki a nagy igazságra: In hoc signo vinces! Sz. Istvánt is a Gondvi- selós kegyelme világosította fel a felől, hogy, ha karddal lehetett is a magyarnak lábát megvetnie ez áldott földön, jövőjét a kereszt nélkül nem biztosíthatja semmiképen. Büszke önérzettel töltötte el a magyart a millenáris kiálZsolt. 76.