Hittudományi Folyóirat 11. (1900)

Kudora János: Magyar egyházi szónokok

KUDORA JÁNOS.

gonosztevő gyilkos, nincs oly halálos ellenség, kin az emberek ne szánakodjanak, mikor utolsó kínját és halálát nézik. Mert a természet hozta, hogy ellenségeink halálán is mogszomorodunk. Azért sz. Dávid keservesen siratá a !Saul halálát, noha tudta, hogy éjjel, nappal életét szomju- hozta. Julius császár, látván Pompejusnak holttestét, sok könyhullatással kesergé ellenségét. Csak egyedül Krisztus, aki igazán mondja, hogy mindnyájan, akik látták, szidal- mázták, tréfálták, fejük mozgatásával csúfolták őtet. De addig mozgatták fejeiket a zsidók, hogy elszédülének és mikópen az első gyilkos Kain reszketeges fejű és félelmes bujdosó lön e földön, úgy ők is a Krisztus halála után rettegök és tétova bujdosók a mai napig«.1

Megható irály: »Oh én kemény szivem, mikor epedsz meg bánatodban, ha akkor nem bánkódok mikor a te Istened meghal éretted ? Nézd oh én lelkem, a te meg- váltód holttestét a keresztfán. Látod-e, mint beestek szent szemei, megkékültek szent orcái, megmerevedtek hideg tetemi, megfeketedtek szent tagjai, lábbal tapodtatik földre folyt szent vére ? Folyjatok én szemeim könyhullatási, ha vérrel folynak a Krisztus sebeinek forrási. Szerelmes Uram, édes Megváltóm, e te szent halálod oltalmazzon engem az örök haláltól«.Az egyházi beszéd története igazolja, hogy szóno- kaink akkor alkották beszédeik legszebb részleteit, midőn a Szentírás szavait körülírva annak összes tanulságaira figyelmeztették hallgatóikat. Ilyen szép alkotás a Pázmány- nak az Ecce homo körülírása: »Azt • gondolta Pilátus, hogj- ha Krisztusnak iszonyú verésekkel és csapásokkal változott ábrázatját látják a kegyetlen zsidók, megesik szivük: azért úgy, amint a tövis koronával szent feje általluggatott, haja, szakálla vérbe fagyott, orcája pökdöséssel rútított vala, kivivé ötét a zsidók eleibe és felemelvén a bársony rongyot, vérbe fagyott testét megmutatá mondván: Ecce homo,

1 Nagypéntek I. préd.

־ TI. o.

672