Hittudományi Folyóirat 11. (1900)

Kudora János: Magyar egyházi szónokok

MAGYAR EGYHÁZI SZÓNOKOK.

ihon az ember, melyben látjátok, bogy emberi ábrázat nin- csen; és talán meg sem ismernétek, ha tőlem nem halla- nátok, hogy ez az ember, melyét én kezembe adtatok; azért jusson eszetekbe, hogy ez is ember, mint ti és elé- gedjetek ennyi szenvedéseivel. Ha magát Istennek mon- dotta: eszébe vette a sok nyomorúságból, hogy ember. Ha magát királynak hirdette: im látjátok, mily csúfos és gyalá- zatos koronája vagyon királyságának. Oh felséges Atya Isten! ha a zsidók azt kiálták, hogy csak reá sem nézhet- nek Krisztusra: tekints te szerelmss fiad orcájára. Ha mi vétkeztünk, Ecce homo, ihon az ember, ki minden aka- ׳ ratodat teljesítette. Ha mi háladatlanok vagyunk, Ecce homo, ihon az ember aki meghálálja minden jótéteményidet. Oh én édes Üdvözítőm! nem panaszolkodhatom, mint ama kórbeteg: lioyy emberem nincsen, aki nyavalyámból kise- yítsen,1 mert Ecce homo, te segítő kezedet és hatalmadat nyújtod nyavalyáimban és hogy felemelj esetimböl, emberi ábrázatnak szépségéből kiöltöztél«.'׳

Pázmány irálya komoly, nyugodt; a tárgyhoz könnyen simuló, benne az erő megható gyengeséggel párosul, midőn pedig tárgyának nagyságától elragadtatva felhevül, ilyenkor a fenséges irálynak annyi és oly sok jelét és mintáit adja, mint a világirodalom kevés egyházi szónoka.

Egyetlen egyházi beszédében, a nagypénteki első prédi- kációban öt, hosszabb, rövidebb fenséges irálymintát lehet találni, pl.: »Mivel pedig a Krisztus szerelme telhetetlen volt az érettünk való szenvedésben, nem azt irák az ő oszlopára, amit a Herkules oszlopira: non plus ultra, elég eddig, ne menjünk tovább, hanem: plus ultra, tovább menjünk, mert tovább a nagy oltár, a szent kereszt.« »Tudván azért Krisztus, hogy épen megteljesítette, vala- mint isteni rendelésből a próféták jövendöltek; látván, hogy az ö szent atyjának haragja megenyhödött, hogy az ördög meggyőzetett, hogy a világ váltságának ára teljesen meg- 1 2

1 Ján. 5. 7.

2 Nagypéntek I. préd.

673