Hittudományi Folyóirat 11. (1900)

Kudora János: Magyar egyházi szónokok

f

nyughatatlankodik és azt mondja, hogy tigy tetszik semmije nincsen. Vájjon mi az oka, ennek a nagy törődésnek? Csak az, hogy Mardocheus süveget nem vetett, nem emelkedett előtte. Oh bolondság! ily kicsiny dolog a kevély embernek minden boldogságát méreggé fordítja, semmivé teszi«.1

Még szebbek, még művósziebbek e jellemzések, midőn azokat Pázmány a Szentírás nyomán készíti, pl. a részeg jellemzése: »A részeg . . . bálványnyá változik; és amit a bálványokról mond a Szentírás, benne találtatik ־. lába vagyon, de nem járhat; szeme, füle vagyon; nyelve, keze vagyon; de sem szólhat, sem halhat, semmi érzékenység erejében nem marad, hanem amint a részeg maga mondja:1 2 Ha igen verik sem fájlalja, ha hurcolják sem érzi. A tökétől azért és bálványtól nem különbőz«.3 A kapzsi jellemzése: »Oh isteni Ítéletnek csudálatos titka és rejtek mélysége! Aki apostollá választatott vala, tolvajok kalauza, Krisztus árulója lett! sőt ördöggé változott . . . Utálatos kalmárság, gyalázatos árulás lön ez, mert senki nem kérte, hanem maga kínálta Judás a zsidókat áruitatásával. Árát sem sza- kasztotta min adja Krisztust, hanem a vásárlók akaratára hagyta. És első szóban, amit Ígérőnek, azon megálla, kész lévén kevésben is adni; mert csak kótyavetyére bocsátá, mikor azt kérdé: mit akartok adni? Kern szokta senki a vevő kedvére hagyni eladó marhájának árát, hanem ha igen semmirekellő és azt csaknem ingyen akarja adni«.4

4. Beszédeinek alakja.

Pázmány beszédei külalakjokra nézve így néznek ki: Első beszéde előtt közié a prédikálás rendét mint Telegdi, a keresztvetésen kezdve, utánna az evangéliumhoz való bevezető igéket, azután at evangélium szövegét és az utánna következő imára való felhivást a Szentlélekhez.

1 Advent III. vasára. I. préd. I. rész.

־ Példab. 23., 25.

3 Vizkereszt ut. IT. vasárnap I. préd. III. rész.

* Nagypéntek I. préd.

660 KUDORA JÁNOS.